13. kidolgozott tétel
Szeptember elején, iskolai közösségben, csoporton belüli villongások, erőviszonyok felmérése zajlik a társak között. Szülői értekezlet előtt beszélgetés alakul ki a szülők között. Nyilvánítson véleményt a helyzet pszihológiai hátteréről!
A  beszélgetés során az alábbi szempontokra térjen ki:

• a csoporton belüli tagolódás
• csoporttagok egymáshoz való viszonya
• csoporttagok egymást erősítő tényezői
• szerepek, szerepkonfliktusok

Valamennyien nagyszámú csoporthoz tartozunk. Ezek a csoportok lehetnek kicsik vagy nagyok, tartósak vagy alkalmiak, tagjaik közvetlenül érintkezhetnek egymással vagy sem.
Az emberi csoportokat nagyjából két osztályba sorolhatjuk:

• kis intim csoportok, amelyeket gyakori interakció és személyes kötődés jellemez (közösség, „elsődleges csoport”)
• nagyobb formális csoportok, amelyekben a csoportközi kapcsolatokat formálisabb és személytelenebb szabályok vagy szerződések szabályozzák (társaság, „másodlagos csoport”)

Csoporton belüli tagolódás:
Szerepek a csoportban:

• formális és informális vezető
• a szakértő
• a megmondó ember
• a feszültségoldó (vicces)

Csoporton belüli differenciálódás:

• Sztár helyzet: az egyéni érdek érvényesül  a csoportérdek felett
• Peremre kerülés: a csoportnormákhoz adaptálódni nem tudó, gyenge érdekérvényesítő tag
• Bűnbakképzés: az elégtelen problémamegoldó képességű csoport, a perifériára szorult tagjára hárítja a felelősséget

Attitűd szerint:
1. Konstruktív  - pozítív (építő):  kezdeményező, véleménynyilvánító, kérdező, informátor, szabályalkotó, általánosító, engedelmeskedő
2. Destruktív – negatív (romboló): akadékoskodó, vetélkedő, mindent tudó, hírharang

A  csoportok egymáshoz való viszonya
A vezető  jellemzői: kapcsolatorientált vagy teljesítményorientált
A vezető és a csoport ( a csoportba került vezető és a csoport viszonya, vezetői magatartások):

• parancsoló
• tulajdont megszerző ( a mindkét esetben a vezető látszólag erősebb, mint a csoport tagjai, de valójában gyengébb, mert alkalmazkodni kényszerül a csoport tradícióihoz, tevékenységeihez)
• a vezető: elfogadja a tradíciókat és megváltoztatja azokat
• a csoport: elfogadja a változásokat, és új tradícióként honosítja meg

Vezetés módja
A vezetőnek hozzá kell járulnia, hogy a csoporttagok lehetőséget kapjanak szükségleteik kielégítésére a csoporttagok között a kommunikáció és az érzelmi viszonyok pozitív irányba fejlődjenek. Ezt elsősorban vezetési stílusával biztosíthatja.

Csoportnormák
A csoporton belül kialakult, a tagok által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, elvek, értékítéletek rendszerét értjük. Ezek legtöbbször erkölcsi színezetűek
Jellemzői:

• a normák interakciók eredményeként alakulnak ki
• íratlan szabályok, mégis mindenki számára kötelező érvényűek
• olyan csoport követelményként funkcionálnak, amelyet a csoport egésze támaszt az egyes tagokkal szemben. A csoportban maradás feltételét képezik, de a bekerülésnél is viszonyítási alapul szolgálnak
• megtagadásuk vagy nem teljesítésük a csoport szankcióit mozgósítja: mellőzés, elszigetelés, kitaszítás
• a csoportnormák csoport nyomásként hatnak a tagok viselkedésére, s ezáltal a csoportösszetartó erőt is fokozzák

A normák megtartása különböző szinten valósulhat meg:
1. Kevésbé fejlett csoportban a tagok kényszerből tartják be a normákat

• vagy azért, hogy konfliktusokat kerüljenek el
• vagy a félelem készteti őket az engedelmességre
• Ez a „csoportfegyelem”

2. Fejlettebb csoportban: a csoporttagok belső meggyőződéséből fakad

• Ekkor beszélünk „csoportmorál”-ról

Csoportérték:
A csoportértéknek számítanak: a pozitív hagyományok, a „mi-tudat”, színvonalas normák, kiegyensúlyozott légkör, stabil érzelmi struktúra

Csoporttagok egymást erősítő tényezői:
- csoporthatékonyság, eredményesség : „Egységben az erő”, tartja a közmondás.

A csoport eredményességétől függ:
- rábízott feladat megoldásának sikere
- a csoport megtartó ereje
- fejlődés
- a tagok elégedettsége
- együttműködési hajlandóság

1. Additív munka esetében a kollektív erőkifejtésben megsokszorozódnak az egyéni teljesítmények, s ez fokozza a hatékonyságot (pl. katasztrófák idején a mentés, romeltakarítás)
2. Diszjuktív jelleg esetén a csoport teljesítménye azon áll, hogy a leginkább teljesítő képes tag mit produkál
Az egyén csak jól működő csoportban érzi jól magát, mivel itt valósulhat meg, hogy mindenki nyer.
A csoporton belül kialakult közvélemény teljesen sohasem egységes, de akkor igazán hatékony, ha a csoportot érintő lényeges kérdésekben többségi véleményt tükröz.

Szerepkonfliktusok
A szerepkonfliktus hagyományos értelmezése a szerepelvárások működését finoman elemzi, megkülönbözteti az előírásokat az érvényesítésük érdekében kifejtett nyomástól , az elvárások jogosságát és jogtalanságát, stb. és ennek megfelelően a személyiségnek is szelekciós és döntési funkciókat tulajdonítanak.

Külső szerepkonfliktus
A külső szerepkonfliktusok a szerepküldők ellentmondó elvárásaira vezethetők vissza, a „kivűlről történő” motiváláson túl az egyidejűség jellemzi.
- egy szerepküldő ellentmondó elvárásai
- a szerep együttes különböző pozícióiból érkeznek ellentmondó elvárások
- szerepek közötti ellentmondás
- a szerepambiguitás konfliktusát akkor éli át a személy, ha a szerepküldő a viselkedésre vonatkozó előírásokat nem határozzák meg pontosan, viszont az utólag hibásnak bizonyúló viselkedést várhatóan szigorúan büntetik

Belső szerepkonfliktus
A belső szerepkonfliktusban nem a szerepküldők külső nyomására fellépő motívumok állnak ellentmondásban, hanem a személy belső késztetései, önmegvalósulási törekvése, attitűdjei, értékei ütköznek össze egy szerepküldő vagy a szerepküldők egy csoportjának elvárásaival.