Az ízületekről általában

è fő funkciójuk kettős: stabilitást + mobilitást adnak

2 fő fajtája:

·         synarthroses (= folyamatos csontkapcsolódás)

o   syndesmosis (=szalagos kapcsolódás), pl. koponyacsont varratai

o   synchondrosis (=porcos kapcs.), pl. discusok – csigolyák

o   synostosis (=csontos kapcs.), pl. medencecsontok

·         articulationes (= megszakított csontkapcsolódás, a hagyományos értelemben vett ízület)

részei: ízületi tok, ízületi nedv, porcos csontvégek, szalagok, ízületi árok, ízületi rés

Articulatiok csoportosítása a mozgások tengelyei szerint:

1.      egy tengelyű ízületek

a.      csuklóízület (ujjpercek)

b.      forgó ízület (atlanto-axialis ízület)

c.       csukló-forgó ízület (térdízület)

2.      kéttengelyű ízületek

a.      tojásízület (metacarpophalangeális ízület)

b.      nyeregízület (I-es carpometacarpalis ízület)

3.      soktengelyű ízületek

a.      szánkóízület (kéztőcsontok egymáshoz képest)

b.      gömbízület (váll, csípő)

Ízületi helyzetek:

Ø  zárt ízületi helyzet:

-          a tok és a szalagok a lehető legfeszesebb állapotban vannak

-          az ízületi felszínek a lehető legszorosabban illeszkednek egymáshoz

-          az ízület stabilitása maximális

Ø  nyílt ízületi helyzet: tulajdonképpen nem egy konkrét helyzet, hanem egy egész mozgástartomány; ilyenkor az ízületi végek távolabb vannak egymástól, és a szalagok nem korlátozzák annyira a mozgásokat

o   nyugalmi helyzet (= a maximálisan nyílt ízületi helyzet) az a pont, amikor az ízület….

§  nagyon laza, a tok és a szalagok kevéssé feszesek

§  az ízfelszínek a legtávolabb helyezkednek el egymástól

§  az ízület stabilitása lényegesen csökkent

Mozgáspálya és véghelyzet érzet

Mozgáspályának nevezzük az ízületi elmozdulás mértékét, melyet fokokban határozunk meg.

(Kifejezésére egy angol rövidítést, a ROM-ot használjuk (R.O.M. = Range of Movement).

Minden ízület minden mozgásirányához tartozik egy fiziológiás fokérték (például hogy a könyökextenzió 180’-os), amelyet több tényező is befolyásolhat:

·         életkor (a mozgástartomány az életkor előre haladtával csökken)

·         egyéni különbségek (férfi-nő; edzettség; stb)

·         ízületenként, így funkció szerint eltérő pl. a kéz ujjainak sokkal nagyobb mozgásszabadsága van, mint a gerinc kisízületeinek, hisz az egyik fő feladata a manipuláció, a fogás, a másiké pedig a test megtartása)

Passzív mozgatás során meghatározzuk, hogy fiziológiás körülmények között mi korlátozza a mozgáspályát.

A mozgáspályának két végét különböztetjük meg a passzív mozgatás alatt:

§  funkcionális vég: az a pont a mozgástartományban, amikor a terapeuta az első szöveti feszülést érzi

§  anatómiai vég: az első szöveti feszülés után a mozgáspálya - passzív felülnyomással - még picit növelhető. Itt már a különböző képletek megakadályozzák a további mozgatást.

Azt az érzetet, melyet a terapeuta érzékel passzív mozgatáskor a mozgáspálya funkcionális és anatómiai vége között, véghelyzet érzetnek hívjuk.

·         Fiziológiás véghelyzet érzet:

-          kemény, csontos (könyökextenziónál)

-          lágy, puha (= izomtorlódás; könyökflexiónál)

-          rugalmas feszülés (ez a leggyakoribb, ilyenkor a szalagok feszülését érezzük)

·         Patológiás véghelyzet érzet:

§  üres érzet (nem érzünk semmit, de a nagy fájdalom miatt nem tudjuk kivitelezni teljes mozgáspályán a mozgatást)

§  izomspazmus érzet (izom kóros feszülése, vagy akaratlan „befeszítése” a fájdalom miatt)

§  csontos véghelyzet érzet (a mozgáspálya azon részén, ahol nem kellene, vagy olyan ízületnél, ahol nem ezt kellene éreznünk)

§  rugalmas blokk érzet (szintén nem a mozgáspálya azon részén, ahol kellene, vagy nem annál az ízületnél, ahol ezt kellene érezni)