35. feladat
Munkahelyén továbbképzést szerveznek anatómia és ortopédia témakörben, amelynek kere¬tében Önnek „A bőr anatómiája és élettana" és a „Mellkasdeformitások és a gerinc sagittalis irányú deformitásai" és „A térdízület ortopédiai betegségei” című előadásokat kell megtarta¬nia. Tartsa meg előadását!

Előadásában a következő szempontokra térjen ki:
-    a szaru alkotóelemei, fajtái és az elszarusodás folyamata
-    a bőr funkciói
-    a bőr vér- és nyirokerei, idegei
-    a hám függelékszervei
-    az emlő
-    a tölcsér- és a tyúkmell lényege, tünetei és terápiája
-    a gerinc sagittalis irányú fiziológiás görbületei és kialakulásuk
-    a hanyag tartás típusainak jellemzése, a hanyag tartás megelőzése
-    Scheuermann-megbetegedés
-    a szokványos térdkalácsficam (luxatio habitualis patellae)
-    gacsos térdállás vagy „x-láb" (genu valgum)
-    donga térdállás vagy „ó-láb" (genu varum)
-    Schlatter-Osgood-betegség (osteochondritis tuberositatis tibiae)
-    térdkalács porcszövetének lágyulása (chondromalacia patellae)

 

A szaru alkotóelemei, fajtái és az elszarusodás folyamata
A bőr hámja többrétegű elszarusodó laphám, melynek rétegei az alapréteg (stratum basale vagy germinativum), a sokszögletű sejtek rétege (stratum polygonale nagy spinosum), a szemcsés réteg (stratum granulosum), a fénylő réteg (stratum lucidum) és a szaruréteg (stratum corneum). Az alapréteg sejtjei állandó osztódással termelik az újabb és újabb sejteket, melyek kifelé tolódva egyre távolabb kerülnek a hám alatt található ereket tartalmazó, tápláló irharétegtől, ami differenciálódásuk mellett lassú pusztulásukhoz vezet. E folyamat közben ellaposodnak, és a védelmet biztosító szaru előanyag (keratohyalin) halmozódik fel bennük, majd elhalva szaruréteget képeznek, végül pedig lekopnak.

A bőr funkciói

• a mechanikai behatásoknak ellenáll és védi a mélyebb képleteket,
• pigmenttermeléssel védi a szervezetet a túl¬zóit sugárhatás ellen,
• szarurétegével védi a szervezetet a kiszára¬dóstól.
• a hőszabályozás legfontosabb szerve (erei ki¬tágulnak, fokozott verejtékezés),
• fontos tápanyagraktár - bőr alatti zsírrétege révén.
• a bőr alatti kötőszövet a szervezet fontos só- és vízraktára,
• immunológiai folyamatok részese,
• tapintószerv a benne lévő idegvégződések révén,
• a bőr származékai fokozzák mechanikai védő és hőszabályozó szerepét.

A bőr vér- és nyirokerei, idegei
A bőr erei az alap felől kötőszövetes rostokkal kísért nyalábokban haladnak át a bőralja zsírrétegén, majd az irhában a bőr felszínével párhuzamosan több érhálózatot hoznak létre. A felszínen és a mélyebben levő érhálózatot merőlegesen futó erek kapcsolják össze. Innen táplálkozik a hámréteg is. A hámrétegben már nincsenek vérerek, sérülése ezért nem is vérzik. A tápanyagok kölcsönös mozgással, vékony hártyákon átszűrve (ozmózis és diffúzió útján) jutnak a hámréteg sejtjeihez. Az optimális működéshez ezért az szükséges, hogy a hám- és irharéteg minél nagyobb felületen érintkezzék egymással.
A hámréteg sejtjei között rések vannak, ezeken át áramlik a szövetnedv, a nyirok. A meghorzsolt bőr sérült felszínén mutatkozó nedvezés is ennek következménye.

A bőr sűrű idegrosthálózatából egyes idegvégződések felnyúlnak a hámréteg sejtjei közé, mások az irhában és a bőraljában helyezkednek el. Az idegrendszer révén állandó szoros kapcsolat van a bőr és a többi szerv működése között. Az erek tágasságának szabályozásával a bőr sejtjeinek táplálkozását is az idegek irányítják.

A bőr beidegzése szegmentálisan történik, s ezeket a szegmentumokat nevezzük dermatomának. A törzsön a dermatomák övszerű, közel víz¬szintes csíkokként jelentkeznek, tehát legjobban megőrizték a szervezet eredeti szelvényezettségét. A végtagoknál álló helyzetben ez a szelvényezettség már módosult. A szomszédos gerincvetőszelvényekhez tartozó érzőrostokkal ellátott bőrterületek - dermatomák - részben fedik egymást, ezért egy érzőgyökér át¬metszése (sérülése) érzészavart nem szokott okozni.

A bőrben különböző idegvégződések vannak: fájdalomérző szabad idegvégződések, feszülést érzékeld Krause-féle vértesiek, mechanikai stresszekre érzékeny Ruffini- tesiek, a tapintás szolgálatában álló Meissner-féle tapiniótestek, nyomást, vibrációt érzékelő Vater-Pacini-végtestek, speciális erogén ingereket felvevő végtestek.

A hám függelékszervei
A haj és a szőrzet
A bőr által képzett, fonálszerű képződmények. Szerepük az embernél alárendeltebb, mini az emlősállatoknál, A szőrzetnek három csoportja különböztethető meg:

1. lanugo: a méhen belüli élet 3-5. hónapjában fejlődik ki a magzat egész testfelszínén. Később teljesen eltűnik, kihullik,
2. lanugo postnatalis: a születés után kifejlődő piheszőrzet. mely a tenyér és talp kivételével min-denütt megtalálható,
3. terminális szőrzet, melynek két csoportja van:

          a.)    már a születéskor megvan:

•  haj - cailli,
• szemöldök - supercillii,
• szempilla - cilia,

          b.)    másodlagos szőrzet, mely a pubertáskor jelenik meg:

• fanszőrzet - pubes,
• hónaljszőrzet - hirci,
• szakáll - barba,
• bajusz - mystax,
• orr- és fülnyílás körüli szőrzet - vibrissae et tragi.

A szőrök szőrtüszőkből (folliculus) nőnek ki. A szőrnek van gyökere és szára. Gyökere a szőr- tüszőben foglal helyet, bunkószerű megvastagodása a hajhagyma (bulbus) és abba benyomul a kötőszöveti papilla.
A bulbusnak a papillával érintkező sejtjei állan¬dóan szaporodva biztosítják a szőrszál növe¬kedését. A szőrszálat külső kéreg és belső velőállomány alkotja, ez utóbbi pigmentet tartalmaz.
A szőrszálak rendszerint ferdén nőnek ki a bőr¬ből. A szőrszálmerevítő izmocskák összehúzó¬dására a szőrszál felegyenesedik.

Köröm
A körömpercek dorsalis felszínén, elszarusodott hámsejtekből kifejlődött lapos lemez. A körömágy¬ban fekszik, aminek hátsó részén van a körmöt állandóan termelő csíraréteg, Ennek elülső határa a fehér holdacska (lunula). A köröm az ujjbeggyel való fogást teszi lehetővé.
A hajszál és a köröm ún. kemény keratinból áll. Ez más mechanizmussal képződik, mint a bőr szaruja, az ún. lágy keratin.

Az emlő
A pubertásig nincs különbség fiú- és leánygyer¬mekeknél az emlő fejlettségét illetően. A puber¬tástól kezdve hormonális hatásra leányoknál erő¬teljesebb fejlődésnek indul.
Fejlődésében (Tanner szerint) 5 stádiumot különböztetünk meg. Teljes kifejlődése azonban csak a terhességgel és szop¬tatással jön létre. Az emlő a mellkas elülső felszínén, a 3-6. bor¬dák között elhelyezkedő páros bőrmirigy. Állományát főleg zsírszövet és mirigyek alkotják. Elül¬ső részén van az emlőbimbó (papilla mammae). aminek tetején nyílnak a tejmirigyek kivezető- csövei (ductus lactiferus). A bimbót erősen pig¬mentált bimbóudvar veszi körül, ahol faggyú- és verejtékmirigyek, valamint szőrtüszők is találha¬tók. Az emlő vérellátását a bordaközi artériákból kapja. Nyirokelvezetése három irányba történik: a hónaljt, a kulcscsont alatti és a mediastinalis nyi¬rokcsomók felé (daganat-metastasisok).

A tölcsér- és a tyúkmell lényege, tünetei és terápiája
A mellkasdeformitás gyakran nem csupán esztétikai problémát jelent, mivel az eltérések a tüdőt és a szívet is érinthetik.
A tölcsérmellkas lényege (más néven susztermell) oka általában ismeretlen, egyes esetekben családi halmozódást figyeltek meg. Nevét alakja miatt kapta. Lényege, hogy az elől elhelyezkedő szegycsont középső, illetve alsó része és a hozzá csatlakozó bordaporcok, besüppednek a mellüreg felé, ezáltal a mellkas alakja felülről lefelé, mint egy tölcsér szűkül lefelé.
A szegycsont és a bordák benyomódása lehet kisebb fokú, de lehet olyan határozott is, hogy a szegycsont és a gerinc majdnem összeérnek. Lehet szimmetrikus, illetve aszimmetrikus, amikor is a szegycsont és a hozzá kapcsolódó bordák két oldalt azonos mértékben süppednek be, illetve amikor ez a bemélyedés mértéke a két oldalon eltérő vagy egyik oldalon látható, másik oldalon nem. Ezek a gyerekek általában kifejezetten vékonyak, vállaik előreesnek, törzsük előre dől és általában a gerinc háti szakaszán nagyobb mértékű görbület látható.

A tölcsérmellkas tünetei
A benyomódó mellkasfal a mögötte elhelyezkedő szerveket (a tüdőket, szívet) balra helyezi át, így ezek a szervek nem mindig tudják úgy teljesíteni feladatukat, mint normális esetben. A legtöbb gyereknél ez az eltérés nem okoz semmiféle problémát, ám mindenképpen érdemes a szakorvos véleményét is kikérnünk.
Ezeknél a gyerekeknél általában gyakoribbak a felső- és alsólégúti fertőzések, azaz a hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, már kis csecsemőkorban is betegesebbek, terhelésre fáradékonyabbak, nehézlégzésük, illetve szapora légzésük jelentkezik, sok közöttük az asztmás.
Nem egyszer szívzörejt lehet hallani náluk.
Súlyosabb esetben, ha a szív, illetve a hozzá kapcsolódó nagyerek össze vannak nyomva akár szívelégtelenség is előfordulhat. A mellkasdeformitás csecsemőkorban általában enyhébb, az idő előrehaladtával rendszerint nem súlyosbodik. Lányoknál azonban serdülőkorban, az emlő növekedése miatt jobban szembeötlő lehet.

A tölcsérmellkas terápiája
A kezelés célja a mellkas-, hát- és hasizomzat megerősítése. Ez rendszeres gyógytorna, úszás segítségével elérhető. Sokszor ezekkel a gyakorlatokkal nem a meglévő deformitás korrekciója lehetséges, hanem a folyamat további romlása akadályozható meg.
A legsúlyosabb esetekben - főleg a szívet érintő elváltozások esetében, illetve ha gyakori légúti fertőzések fordulnak elő - szükséges a műtéti beavatkozás, a gyakorlatban azonban rendszerint esztétikai okokból, a lelki sérülések elkerülése érdekében döntenek a műtét mellett. Akár előbbi, akár utóbbi is az ok, mindkét esetben még 18 éves kor előtt a legjobb elvégezni a beavatkozást. A műtét során a mellkasra erősített lemez - életkortól függően - 1-2 évig marad a kis gyerekben, majd a csontok megfelelő helyre kerülése után eltávolítják azt. A mai korszerű műtéti technika következtében rendszerint semmilyen feltűnő heg nem marad.

A tyúkmellkas
A tyúkmellkas kialakulásának oka ismeretlen, de lehet genetikai oka, illetve az angolkór nevezetű betegség miatt is létrejöhet. Előfordulási gyakorisága 1-2 százalék körüli.
Itt a tölcsérmellkassal ellentétben a szegycsont és a bordák előlrefelé türemkednek ki. Ez általában a szív és tüdők helyzetében nem hoz létre változást, legtöbbször egyedül kozmetikai problémát okoz. Ebben az esetben a gyermeknek a mellkas, hát izomzatát erősítő, a légzőizmokat jól megmozgató gyógytornát, illetve úszást javasolunk. Ha a folyamat nagyon erőteljes, fűző viselése is segítséget nyújthat. Kozmetikai célból végzett műtét itt sem javasolt.

A gerinc sagittalis irányú fiziológiás görbületei és kialakulásuk
A gerinc frontális síkban függõleges egyenes. Oldalnézetbõl meghatározott íveket ír le, amelyek a szaggitális síkban harmonikusan íveltek. Elsõleges görbületek azok, amelyek az élet során, ha változnak is, íveltségük iránya megegyezik az újszülöttkori iránnyal. Újszülöttkorban a gerinc teljes hosszában kifotikus, és csak tízéves korra éri el végleges formáját, a görbületek pedig csak a csontosodás befejeztével stabilizálódnak. Elsõdleges görbület a háti, a keresztcsonti és a farkcsonti kifózis. Másodlagos görbületek a mozgásfejlõdés során fokozatosan kialakuló, az újszülöttkorival ellentétes irányú görbületek, a nyaki és az ágyéki lordózis.

A hanyag tartás típusainak jellemzése, a hanyag tartás megelőzése
A hanyag tartás a helyes testtaráshoz szükséges akaraterő hiánya.
Bármilyen külső tényező, ami ezt a folyamatot befolyásolja, károsan befolyásolhatja a gyermek további fejlődését. A leggyakoribb hiba a gyermek korai, erőltetett ültetése és felállítása anélkül, hogy az izomzata elég erős lenne. A gerinc valamely görbülete ennek hatására fokozódhatnak, illetve ennek kompenzálására egy másik görbület mértéke csökken.
Hanyagtartásnak összefoglalóan azon hyperkyphosisokat nevezzük, amikor a csigolyákban nincs semmilyen szerkezeti eltérés, azaz a deformitás elsősorban a hát-, illetve törzsizomzat gyengeségével függ ösze, az izmok erősödése nem tud lépést tartani a gerinc görbületeinek alakulásával. Kialakulásában az akaraterő hiánya és pszihés tényezők is szerepet játszanak.
A hanyagtartás két fő típusát különíthetjük el:
•    Domború hát: A háti kyphosis a normálisnál nagyobb, az ágyéki lordosis megtartott.
•    Nyerges hát: Az ágyéki lordózis és a háti kyphosis a normálisnál nagyobb. Ez a leggyakoribb típus, főleg 6-10 éves kor között alakul ki, amikor a törzs izomereje nincs arányban a hossznövekedéssel.

A hanyagtartás kezelése:
A hanyagtartás jellemzője, hogy aktív izomerővel, rendszeres tornagyakorlatokkal korrigálható.
A rendszeres torna, sportolás, az egészséges életmód fontossága a megelőzés miatt rendkívül fontos. Különösen hasznos az úszás, a kosárlabda, a kézilabda.
Elhanyagolt esetben végleges alakváltozás, gerincdeformitás jön létre, s ez már aktív izommunkával nem korrigálható. Gyakran a hanyagtartás csak részjelensége az izomrendszer gyengeségének (laza ízületek, lúdtalp, előboltosuló has, előreeső vállak), azaz a teljes testtartás korrigálásra szorul.
A visszahúzódó magatartás és pszichés zavarok szintén velejárói a kórképnek, ezért amennyiben a hanyagtartás jeleit fedezzük fel gyermekünkön vagy önmagunkon, megéri minél korábban elkezdeni a kezelést, az aktív testmozgást.
PREVENCIÓ --> célunk a tartáshibák megelőzése:
     –  a csecsemők mozgásfejlődésének biztosítása (hason fekvés,karon ülés, járás erőltetése)
     –  az életkornak megfelelő mozgáslehetőségek biztosítása
     –  a helyes testtartás megéreztetése, megtanítása
     –  rendszeres szűrés

Scheuermann-megbetegedés (Osteochondrosis juvenilis dorsi)
Serdülőkorban jelentkező megbetegedés, melyre a gerinc fokozott háti kiboltosulása, mozgáskorlátozottság, fájdalom jellemző. Oka az érintett csigolyatestek másodlagos csontmagjának károsodása, feltöredezése, ezért a csigolyatestek elülső részének magasságbeli elmaradása következik be, ékcsigolyák jönnek létre (mivel a másodlagos csontosodási magok a 8 életév után jelennek meg, ezért nem jelentkezik a betegség 10 éves kor alatt).

Ezt először Scheuermann írta le, más szerzők szerint a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara áll fenn, a végeredmény ugyanaz: a fokozott kyphosis miatt, a már kialakult ékcsigolyák elülső részére hat a mechaikai megterhelés, tovább keskenyítve ezáltal a csigolya elülső részét, emiatt tovább nő a kyphosis mértéke, s ez a kóros kör eredményezi a rögzült, kifejezetten merev hyperkyphosist és a fájdalmat.
Általában ezek a gyerekek vékonyak, rossz izomzatúak, a hanyagtartás és a gyengébb izomzat egyéb jeleit is mutatják. A betegség kialakulásában örökletes tényezőknek is szerepe van.
A csigolyák közötti porckorongok (discusok) beboltosulnak a csigolyatest felé (így jönnek létre az úgynevezett Schmorl-csomók, melyek a betegség röntgendiagnosztikai kritériumai), és a porckorongok elülső részei ellapulnak, elfajuló, súlyosbodó (degeneratív) jeleket mutatnak.
Leggyakrabban ez a folyamat a háti gerinc csigolyáin alakul ki. Ritkább a háti-ágyéki átmeneten, s a legritkább forma az ágyéki (lumbalis) szakaszon alakul ki.
Az esetek nagy részében, ez a folyamat csak átmeneti fejlődési zavart idéz elő. Kisebb részükben azonban tüneti kezeléssel alig befolyásolható, súlyos állapotot hoz létre. Gyakran nincs összefüggés a háti küfózis súlyossága és a panaszok között. Néha nagyon súlyos fokú háti kidomborodás is panaszmentes. Általában elmondható, hogy minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál súlyosabb a folyamat. Különösen gyors lehet a pubertás körül.

A Scheuermann-kór tünetei
A klinikai tünetek két fő csoportja a hyperkyphosis és a fájdalom.
A hyperkyphosis merev rögzült, és s beteg nem képes a hátát homorítani (nyújtott karokkal, csípőjét derékszögben halító gyermek hátára ha rányomunk és felszólítjuk, hogy a fej emelésével a hátát homorítsa, egészséges esetben ez megtörténik, a Scheuermann-kórban szenvedőnél nem).
Kezdetben fájdalom nem jellemző, inkább kozmetikai problémák miatt fordulnak orvoshoz. Serdülőkorban jellemző a lapockák közötti fájdalom, az érintett gerincszakasz ütögetésre való érzékenysége, de ezek a növekedés befejeztével megszűnnek. A felnőttkorban kialakuló fájdalom a megmaradó deformitással rendelkező betegekre jellemző, akiknél a fájdalom a túlzottan előredomborodó ágyéki gerincnél jelentkezik. A gerinc ugyanis az ágyéki részen kompenzálja a háti részen kialakuló deformitást.
A betegség kezelése
Az izomerő növelése minden stádiumban szükséges. Az iskolai testnevelésóra alóli felmentés nem indokolt, csak fokozza  a betegségtudatot.
A kezelés gyakran egyénre szabott. Függ a súlyosságtól, a panaszoktól, az életkortól. Növekedés befejeződése előtt, elegendő a rendszeres ellenőrzés, gerinctorna, úszás.
Fájdalom esetén pihenés és nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása segíthet.
Izomrelaxánsok (lazítók) hatására a fájdalom gyorsan csökken.
Kezelés akkor szükséges, ha gyorsan növekszik a háti kyphosis, kezelésre nem reagál a fájdalom, illetve olyan mértékű a deformitás, hogy légzésfunkciós károsodással is jár.
A kezelés 3 ponton (medencén, a görbület legnagyobb fokán és a nyakszirten) megtámaszkodó fűző alkalmazásával történik, emellett a rendszeres torna elengedhetetlen.
60 foknál nagyobb görbület, és az előbb említett kezelésre nem javuló esetben, műtéti beavatkozásra van szükség. Abszulút műtéti javallat, a 80 fok feletti görbület esetén van.

A szokványos térdkalácsficam (luxatio habitualis patellae)
6-10 éves kor körül kezdődik. Lehet sérülés, vagy fejlődési zavar miatt.
A betegség lényege: A térdkalács a térd hajlítására oldal felé ficamodik.

A betegség oka: A négyfejű combizom zsugorodásának a következménye. A zsugorodás lehet veleszületett bénulás következménye, de okozhatják sérülések és az izomba adott injekciók is.

A betegség tünetei: A térd behajlításakor a térdkalács a combcsont oldalsó felszínére csúszik. Bizonytalanságérzés, fájdalom jelentkezhet, mert a térdkalács porcos felszíne minden egyes átcsúszásnál károsodik.

Elvégezhető vizsgálatok: Az orvos a kórtörténet felvétele és a betegvizsgálat mellett röntgen vizsgálatot végeztet.

A betegség várható kezelése: Egyes esetekben az ízület és a comb izmainak a gyógytornáztatása a betegség megszűnését hozhatja. Műtéti kezelés, melynek során a térdkalács mozgását a normális tartományba próbálják szorítani.

Javaslatok: A rendellenességgel minél előbb forduljon orvoshoz, mert az ízületi porc hamar károsodik.

A betegség várható lefolyása: Kezeletlen esetekben a térdízület tartós károsodása következhet be.

Gacsos térdállás vagy „x-láb" (genu valgum)
A térd valgus irányú deformitása (X térd), ilyenkor a comb és a lábszár laterál felé nyitott szöget zár be. A femur és a tibia között van egy fiziológiás valgus szög (5-10°). Ez nőknél gyakoribb és jellegzetesebb, de még nem jelent kórosat.
Ha 20°-ot nem halad meg, és nincs panasz, nem kell operálni.

Fiziológiás:
kisgyermekkorban a térde enyhe fokú valgitás (3-3,5 éves kor körül) főként lányoknál. 7 éves korra spontán ¬megszűnik. A szülőt, orvost nagy türelemre kell inteni - a műtét felesleges! 
A valgitás álló helyzetben kifejezettebb, terheletlen állapotban csökken, gyakori az ízület lazasága is.
Kisgyermekkori valgus progrediálhat serdülőkorra, illetve a valgitás gyakran kialakulhat 11-12 éves dysrtrophia adiposogenitalisos alkatú gyermekeknél.
Felnőtt korban sérülések és súlyos arthrosis okozhatja a térd valgus irányú deformálódását.

Donga térdállás vagy „ó-láb" (genu varum)
A combcsont és a lábszárcsont befele nyitott szöget zár be. A két térd közötti távolságot fekve és állva cm-ben mérjük összezárt bokával. Az elváltozás lehet egyoldali, de a leggyakrabban kétoldali problémáról beszélhetünk A szülők gyakran görbének látják a gyerekük lábát. A még kicsikét görbe lábak, a mozgás hatására általában 2 éves korra kiegyenesednek, szűkül a lépések közti szélesség, egyenes állásúvá válnak a bokák.
Oka: rachitis (angol-kór), Paget-kór, coxa vara-infantum, veleszületett kötőszöveti gyengeség, a combcsont vagy lábszárcsont növekedési porcának károsodása, rossz helyzetben rögzült törések, abductios csípőkontractura, tárdízületi kopás (gonarthrosis), stb.
Az O láb gyermekkorban nem okoznak semmiféle panaszt, felnőttkorban azonban az egyenetlen terhelés miatt már a 30-40 éveseknél is fájdalmas ízületi kopások okozói lehetnek (gonarthrosis, Chondropáthia, Krónikus térízület instabilitás)
Mozgásszervi panaszok (általában csak felnőtt korban): térdízületi fájdalom, terhelésre fokozódik,
nyomásérzékenység a térd belső oldalán.

Kezelés: aktív gyógytorna (3 éves kortól, speciális terápiás eszköz/játék és izgalmas gyógytorna gyakorlatokkal), kinesio taping - terápiás szalag (bármelyik életkorban), műtét: híd lemez eljárás (az intenzív növekedés időszakában)

Schlatter-Osgood-betegség (osteochondritis tuberositatis tibiae)
- A tuberositas tibiae juvenilis osteochondrosisa.
- A tibia apophysisének ossificatios zavarának tulajdonítják, illetve túlerőltetésnek tartják, melyet a lig. patellae fokozott húzóhatása váltana ki.
- Csontnecrosist ritkán mutatnak ki.

Tünetek:
- Fokozatosan alakulnak ki.
- Megterhelésre, erőltetett térdflexióra, lépcsőn járáskor, ugráskor fájdalom jelentkezik a tuberositas tibiae területén.
- Duzzanat is fennállhat kifejezett nyomásérzékenységgel.
- Lehet kétoldali-időbeli eltolódással is.
- 10-16 éves korban jelentkezi, fiúknál gyakoribb.

RTG felvételen a tibia epiphysének tuberositas tibiae-t alkotó lefelé irányuló nyúlványa feltöredezett, szabálytalan kontúrú.

Kezelés:
- Általában 2 év alatt spontán gyógyul.
- A tuberositas tibiae teljes mértékben ossifikálódik és egybeolvad a tibiával.
- Ha a fájdalom erős, 4 hétre gipszrögzítést alkalmazhatunk, egyébként a kímélés is elég.
- Alkalmazható még torna alóli felmentés, borogatás, kenőcs, non steroid gyulladáscsökkentő.
- A csontosodás gyorsítása érdekében végezhető műtét, megfúrás vagy csontszeg beverése.
- A panaszok később kiújulhatnak a növekedés befejeztéig 18-21 éves korig,
   amikor is a tuberositas csontmagja összecsontosodik a tibiával.
- Ha a tuberositas jelentősen előemelkedik és zavarja a térdelést, eltávolítható műtéttel a kőlönálló     
   csontfragmentum.

Térdkalács porcszövetének lágyulása (chondromalacia patellae)
Fiatalkori elülső térdfájdalom fiatal, teenager korban a térd elülső tájékának fájdalma, a porc lágyulása (chondromalacia), porc szerkezetének változása, porctáplálkozási zavar, térdkalács mozgáspálya eltérése, vagy más egyéb ismeretlen okokból.

Ennek a fiatalokban gyakran előforduló régóta ismert panaszrendszernek még a mai napig nincsen tisztázott tudományos magyarázata. Egy aktív, fiatal sportoló, aki tompa szúró fájdalomról panaszkodik a térdkalácsa (patella) mögött, egyik vagy mindkét végtagján lehet, hogy csak az edzéstervén igényel némi módosítást. Idült elülső térdfájdalom mégis igen gyakori a fiatal, egészséges sportolók között, különösen a lányok körében. Ez persze nem jelenti azt, hogy amennyiben folytatják a sportot komolyabb sérüléseket szereznek a térdükben, inkább csak jobban fog fájni. Ennek megoldására gyakran elégséges némi fájdalomcsillapítás, és műtétre egyáltalán nem is kerül sor. Persze annak megítélése, hogy ez a fájdalom nem más okból áll fenn mindenképpen szakember feladata. A térdkalács alatti fájdalmak, vagy a térd belsejéből esetlegesen kisugárzó fájdalmak már egészen más problémákból erednek.

Hajlamosító tényezők: A térd komplex anatómiája megengedi a térd összetett mozgása mellett a nagy terhelést is, de nagyon érzékeny a legkisebb tengelybeli eltérésre is, rossz edzésformákra, vagy túlerőltetésre. A nagy erővel oldalra húzott térdkalács saját nyomvonalából kitérve fájdalmat okozhat a térdkalács mögött.

Teenagereknél számos egyéb faktor is közrejátszhat:
• X-lábak, túlzott rotáció a csípőkben
• Feszes combizomzat
• Túlerőltetés, esetlegesen nem megfelelő tréning technika
• Nagyobb ütközés, esést követően kialakult fájdalom.

Mindezek mellett fontos a fájdalom újra megjelenésének megelőzése:
• Megfelelő lábbeli viselése a sportolás során
• Komoly nyújtásos bemelegítés a fizikai aktivitást megelőzően
• A fájdalmas mozgások lehetőség szerinti kerülése
• A futás távolság lecsökkentése mind edzés mind pedig verseny során

Panaszok
A fájdalom általában fokozatosan alakul ki, olykor ropogó, kattogó hangot hallathat a térd lépcsőn járáskor, felálláskor, vagy hosszabb ülést követő sétáláskor. A fájdalom felerősödhet ismétlődő térdhajlítással járó fizikai aktivitás során (ugrálás, guggolás, futás, stb.). Ha a fájdalom túlságosan sokáig fennáll, az combizom gyengüléshez vezethet, és alkalmanként akár a térd is meg-megcsuklik a fájdalomtól, kissé instabilnak is tűnhet.

Kezelési lehetőségek: Jegelés, pihentetés, mozgás-rehabilitáció, a legáltalánosabb kezelés, de fontos szerepet kapnak a nem szteroid gyulladáscsökkentők (pl. diclofenac, ibuprofen, stb.) és a porcépülést elősegítő gyógyszerek (glükózamin, chondroitin-szulfát).

Jegelés: törölközőbe csavart jéggel a fájdalmas terület hűtése, a duzzadt terület kezelése, fájdalomcsillapítása és lelohasztása.

Pihentetés: amíg a szövetek felépülnek a térd fájdalmával járó gyakorlatok teljes felfüggesztése. Ez magában foglalhatja a szokásos rutin feladatok átgondolását, esetlegesen a gyakorlatok pontos, leírásnak megfelelő elvégzését. Túlsúly esetén a testsúly csökkentését javasolhatja az orvos. Gyakran segít a térdkalácsot rögzítő térdszalag/térdvédő gumi (brace)

Rehabilitáció: amennyiben a fájdalom és a duzzanat elmúlt nagy valószínűséggel szükséges egy megfelelő rehabilitációs tornaprogram a térd eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgás sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, vagy nyújtó, bemozgató hatású tornák elindítását követően (vízi-aerobic, kerékpár, stb.) a lassú, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz.

Gyógyszerek: gyulladáscsökkentők napi 2-3 alkalommal, kúraszerűen adagolva a duzzanat és fájdalom kezelésére. Ennek megítélése szakorvos feladata.



A tétel kidolgozásához a www.webbeteg.hu weboldal leírását használtuk fel.
http://www.webbeteg.hu/cikkek/mozgasszervi_betegseg/1502/tolcsermellkas-tyukmell--mellkasdeformitasok