28. feladat

Munkahelyén továbbképzést szerveznek anatómia és traumatológia témakörben, amelynek keretében Önnek „A központi idegrendszer anatómiája-élettana” és „A felső és alsó végtag sérülései” című előadásokat kell megtartania. Tartsa meg előadását! Előadásában a következő szempontokra térjen ki:

·         az agyvelő részei és feladataik

·         a gerincvelő szürkeállományának szerkezete

·         a gerincvelő szomatikus és vegetatív reflexei

·         a gerincvelő pályarendszerei

·         a központi idegrendszer burkai

·         az agykamrák és az agyvíz

·         vállöv sérülések

·         karcsont törései

·         könyökficam és törés

·         alkarcsonttörések

·         a csukló és a kéz sérülései

·         a combcsont törései

·         térdsérülések (a térd vizsgálata, térdkalácstörés, keresztés oldalszalag sérülések, meniscus sérülések)

·         lábszárcsontok törései

·         supinatiós és pronatiós bokasérülések, bokatörések

·         lábsérülések

Az agyvelő részei és feladataik

Előagy

• Nagyagy
• Köztiagy
  • Thalamus
  • Hypothalamus

Középagy

Utóagy

• agytörzs
  • Híd
  • Nyúltvelő
• Kisagy

Nagyagy: barázdált és tekervényezett felszínű. Felülről az agytörzset és a kisagyat borítja. Az agyállomány kb 80%-át adja. A legfejlettebb agyszakasz. 2 féltekéből áll, melyet nyílirányban, középen egy mély barázda (hosszanti hasadék) választja el. Felszínén 2-4 mm vastagságú szürkeállományból álló agykéreg, belsejében fehérállomány van. Belseje 3 agykamrát tartalmaz.

A fehérállomány 200 millió idegrost alkotja, ebben a haladnak a két félteke szimmetrikus pontjait összekötő pályák. Mindegyik agyfélteke 4 lebenyre oszlik (homlok-, fali-, halántéki-, tarkólebeny). Fali lebeny: az érző és mozgató agykéreg határa.

Középagy: a középső agyhólyagból fejlődik ki. Állományában ágyazva fontos magvak találhatók (pl. szemmozgást irányító magvak)

Utóagy: a hátulsó agyhólyagból fejlődik ki.

Agytörzs: az agynak a gerincvelővel kapcsolódó része. Itt találhatók az agyidegek érző és mozgató magvai. Az életfontosságú vegetatív működést szabályozó központjai itt találhatók.

Nyúltvelő: a gerinc folytatása (nyakszirtcsont nyílásától (öreglyuk) a hídig terjed. Itt kereszteződik a piramis pálya.

Híd: gesztenye nagyságú és alakú test. Fontos pályákat közvetít (a nyúltvelő és a kisagy, valamint a kisagy és nagyagy között).

Kisagy: Az agytörzs mögött, a hátsó koponyagödörben elhelyezkedő, két szimmetrikus féltekés agyszakasz. A felszínről belsejébe mélyen, faágszerűen benyúló szürkeállományból és belső fehérállományból áll. Előtte található a nyúltvelő és a híd, melyekkel a IV. agykamrát fogja közre. Szerepe: mozgások összerendezése, normális izomtónus és egyensúlgy megtartása

A gerincvelő szürkeállományának szerkezete

A gerinccsatornában az öreglyuktól az I.-II. ágyéki csigolyáig elhelyezkedő, ujjnyi vastag szerv. A nyaki és az ágyéki szakaszon lépnek ki a felső és az alsó végtagokat ellató nagy idegek. Felfelé a nyúltvelőben végződik, alul kúp alakban végződik. Keresztmetszetén 2 állomány különül el:

Belső szürkeállomány: pillangóra emlékeztető. Elülső szarvban mozgató, a hátsó szarvban érző sejtek vannak. A mellkasi szakaszon (oldalszarvban) vannak a vegetatív sejtek.

Külső fehérállomány: körülveszi a szürkeállományt, mely pályákba rendeződött idegrostokból áll. A pályák lehetnek.

·         A gerincvelő saját pályarendszere

·         Hosszú, felszálló (afferens) pályarendszerek: az érző ingerületet viszik az agyvelőbe

·         Hosszú, leszálló (efferens) pályarendszerek: ezek által jut az agykéregből a motoros impulzusok a mozgató sejtekhez, majd ott átkapocsolódva a perifériára.

A gerincvelő szomatikus és vegetatív reflexei

Szomatikus idegrendszer: akaratunktól függő tevékenységeket irányít.

Vegetatív idegrendszer: akaratunktól független tevékenységeket irányít, amely két egymással ellentétes működésű részből áll:

·         Szimpatikus

·         Paraszimpatikus

Reflex: Az idegrendszer alapvető működési egysége. Reflexíven keresztül valósul meg, amely a következő részekből épül fel:

·         Receptor: az inger érzékelése, és ingerületté alakítása.

·         Afferens szár: az ingerületet érző neuron továbbítja a központba.

·         Reflexközpont: a központban neuronok közötti átkapcsolódás történik, mely lehet egyszerű (két neuron között, monoszinaptikus) és összetett (több neuron között, poliszinaptikus)

·         Efferens szár: az ingerre kidolgozott válasz a központi idegrendszerből kilépő motoros neuron közvetítésével jut el a célszervhez.

·         Effektor: a célszerv, amelyen a válasz végrehajtódik, például izom, mirigy stb.

Feltétlen reflex: veleszületett tevékenység

Feltételes reflex: tanulási folyamat szükséges a kiépítéséhez (Pavlov kutyakísérletei)

A gerincvelő pályarendszerei

Piramis pályarendszer

Az akaratlagos mozgások központi neuronjai

Kiindulnak: agykéregből > agykocsányok > híd > nyúltvelő (itt kereszteződnek) > gerincvelő > izomzat

Kereszteződés eredménye:

• a jobb testfél motoros beidegzése a bal agykérgi központokból
• a bal testfélé a jobb agykérgi központok felöl történik.

Pl. baloldali agyvérzés negatív következménye: a jobb testfél izmainak bénulása.

Extrapiramidális pályarendszer

Kiindulnak: kéreg alatti agytörzsi szürkemagvakból, ill. az agykéregből

Szoros kapcsolata van a kisagyi renszerekkel. Fő funkciója az automatikus mozgások szervezése.

Feladata:  

·         a betanult, automatizált mozgásokban

·         izomtónus szabályozásában

·         a test és a különböző testrészek természetes tartásának létrehozásában

·         a mozgások érzelmekkel kapcsolatos összetevőinek megoldásában (mimika, gesztikuláció)

·         az automatikus és kísérő mozgások kivitelezésében (pl. járást kísérő automatikus karmozgás)

A központi idegrendszer burkai

Az agyvelő és a gerincvelő felszínét két agyhártya borítja, mely 3 réteg burokrendszert alkot. Ezek a kötőszöveti hártyák a központi idegrendszer védelmében, rögzítésében, nedvkeringésében játszanak szerepet. Rétegei kívülről befelé:

• Kemény agyhártya
• Lágy agyhártya (külső része: pókhálóhártya, belső része: lágy agyburok)

Kemény agyburok: az agyat kívülről borítja, és behúzódik annak réseibe. A két nagyagy félteke között a nagyagysarlót, a két kisagy félteke között, pedig a kisagysarlót hozza létre. A kisagy és a nagyagy határán a kisagysátrat alakítja ki.

Pókhálóhártya: beburkolja az agyvelőt és a gerincvelőt, de nem követi annak egyenetlenségeit.

Lágy agyhártya: szorosan rátapad az agy, és a gerincvelő felszínére, követi annak barázdáltságát.

Az agykamrák és az agyvíz

Az agy belsejében található üregek, egy közös kamrarendszert alkotnak. Az agykamrák:

Oldalkamrák: Elhelyezkednek a III. agykamra két oldalán – szimmetrikusan - a két nagyagyféltekében

III. agykamra: Elhelyezkedik a köztiagyban, mint páratlan üreg

IV: agykamra: Elhelyezkedik a nyúltagy és híd, valamint a kisagy között

Agyvíz: az agykamrák üregeinek érfonata termeli. Feladata:

·         az archimedesi elvnek megfelelően a kb. 1400 g súlyú agy e folyadékban úszva kb. 50 g tényleges súlyt képvisel

·         köpenyként védi az agyat a külső behatásoktól

·         a koponyán belüli (intracranialis) normál nyomás fenntartása

·         idegszövet táplálása

·         anyagcseretermékek elszállítása

Vállöv sérülések

Lapockatörés: leggyakoribb direkt trauma hatására. Jellemző a helyi fájdalom,valamint az,hogy a sérült az érintett végtagját a vízszintes fölé emelni nem tudja.Deformitás tapintása nehéz a nagy izomtömeg miatt.

Kulcscsonttörés:könnyen törik, mert a testfelszínhez közel található.A törés tünetei jól fellelhetők. Vastag periosteuma miatt gyakori az un. zöldgallytörés. A csontszövet folytonossága megszakad, de a csonthártya ép.

A kulcs- és a lapockacsont ficama: a csontok egymással érintkező izületi végei eltávolodnak egymástól.A vállcsúcs felé lejtő lépcső látható, tapintható a vállöv tetején.A végtag vízszintes fölé emelése lehetetlen.

Vállficam:a váll lecsapottnak imponál,gyakori a”hőmérő tartás”.A ficam tünetei / 3.a. tétel/ tapasztalhatók. A sekély ízületi árok miatt az egyik leggyakoribb ficamodási hely a vállízület.

A vállöv ízületeinek gyulladása: kisebb ismétlődő sérülés /pl.vibráció/ hatására jön létre. Jellemzője, hogy bizonyos mozgások, mint kabátfelvétel, farzsebbe nyúlás jelentősen korlátozott, fájdalmas.

Karcsont törései

Felkarcsonttörés: törhet a fej, az anatómiai nyak, a sebészi nyak, a test, valamint a csont distalis vége. Ez utóbbi már könyökízület sérülést is jelenthet. A törés tünetei dominálnak. Ha ér sérül a vérvesztés 100-800 ml.közötti.

Könyökficam és törés

Könyökficam: a felkarcsont kiugrik a síngcsont és az orsócsont által alkotott árokból.Gyakran letörik a síngcsont vége az olecranon.Ha az izület bevérzik a fájdalom egyre jobban fokozódik.

Könyöktörés: bármely csont sérülhet a könyökizületet alkotó csontok közül. Speciális a Monteiggia –sérülés,ugyanis ficam és törés egyszerre fordul elő.Az olecranon törik, az orsócsont pedig kificamodik a síngcsont árkából.

Alkarcsont törések

Alkartörés: csak akkor használjuk ezt a kifejezést, ha a két alkarcsont együtt törik.

Ulnatörés: izoláltan az ulna leggyakrabban a középső harmadban törik /un. védekező törés/.

Radius törés: a radius leggyakrabban a csuklóizületnél sérül. Kkinyujtott felső végtaggal hátrahajtott kézre esésnél alakul ki a Colles-törés. Ennek fordítottja, kézhátra esésnél a Smith-törés. Mindkettő radiustörés.

A csukló és a kéz sérülései

Kézközépcsontok törése: a csontsérülés klasszikus tünetei észlelhetők.Speciális sérülés a Bennet-törés.Ebben az esetben az I.kézközépcsont törik + a kéztőnél ficamodik /boxolók sérülése/.

Ujjperccsontok törése: a tünetek klasszikusak. Ellátásnál tilos az ujjat nyujtott helyzetben rögzíteni.Az ujjak élettani helyzete a következő:a kisujj behajlítva a legközelebb kerül a tenyérhez, majd a többi ujj szintén behajlítva, de egyre távolodva a tenyértől. A III. ujj 3-4 cmre a tenyértől,a II.ujj 6-7 cm-re.A hüvelykujj enyhe opositióban.

Volkmann-ischaemia: a felső végtag keringészavara helytelenül, szorosan felhelyezett gipszrögzítés esetén fordulhat elő. A kéz ujjai megduzzadnak, lehűlnek, sápadt, lilás árnyalatúvá válnak. A beteg egyre erősödő fájdalomról panaszkodik. A beteget sürgősen az ellátó gyógyintézetbe kell juttatni. Végsősoron a gipsz eltávolitandó a törtvégek elmozdulása árán is.Rövid idő alatt elhalhat a beteg érintett végtagja!

Panaritiumok:a kéz ujjainak tenyéri oldalán kialakuló gennyes gyulladása.Gyakran kis sérülésen hatol be a kórokozó. A beteg sokszor nem is emlékszik a sérülésre. Láz, egy vagy több ujjperc tenyéri oldalán duzzanat, fájdalom, mozgáskorlázozottság, alakul ki. A beteg a lüktető fájdalomtól aludni nem tud. A genygyülem kialakulásakor fluktuatio észlelhető. 5 fokozata ismert mely a súlyosságot és a „mélyreterjedést” is jelzi.

Ínhüvelygyulladás: tartósan fokozott igénybevétel kapcsán fordul elő. Gyakoribb a hajlító inak hüvelyeiben. Az ín a tokjában nehezebben mozdul el. Jellegzetes az ín lefutása mentén jelentkező fájdalom, mely nyomásra fokozódik. Ellátása: nyugalomba helyezés, kímélet, egyes esetekben az ínhüvely műtéti felhasítása

A combcsont törései

Combnyaktörés: a combcsont feje és a teste között elhejezkedő vékony combnyak gyakori törési hely combcsontsérülés esetén. Jellemzője a láb hullaállása /hanyat fekvő beteg esetén a külső lábél a talajon fekszik/, az érintett végtag megrövidülése valamint medencetáji fájdalom. Ritkán, ha a nyak testhez közelebb eső része törik, akkor a beteg a végtagját használni tudja /un. beékelődött combnyaktörés/.

Combcsonttörés: általában durva erőművi behatásra következik be. A törés típusos tünetei tapasztalhatók. A vérvesztésre gondolni kell /akár 2000 ml/

Térdsérülések (a térd vizsgálata, térdkalácstörés, kereszt és oldalszalag sérülések, meniscus sérülések)

Térdkalács-csont törés: direkt trauma kapcsán /pl. térdreesés/ sérül. Gyakran keletkezik vérömleny. Ilyenkor a több darabra tört térdkalács a vérömleny tetején úszik. A sérült bicegni tud. Az izületben maximális feszítés és hajlítás nem váltható ki.

Térdízületi szalagsérülések: sérülhetnek az izület külső és/vagy belső szalagjai. A két külső oldalszalag bármelyikének sérülése lábraállási képtelenséget okoz. 90 fokban behajlítva a kóros oldalmozgás /fióktünet/ diagnosztikus értékű, röntgen nélkül is. A belső szalagok sérüléseinél a tünetek hasonlóak, de fióktünet nincs.

Lábszárcsontok törései

Szárkapocscsonttörés: az érintett régióban enyhe fájdalom nyomásérzékenység jelentkezik. A beteg lábra tud állni.Előfordulhat a szárkapocsi ideg sérülése is.A beteg oldal pronatioja /a talp kifelé tekint/ elmarad az egészségestől.

Sípcsonttörés: a proximalis epiphisisének sérülésekor a térdízület bevérezhet, mely fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okoz. A diaphisis törése klasszikus töréstüneteket mutat. Gyógyulás szempontjából kedvezőtlen sérülésforma. Hosszú idő alatt gyógyul és eközben számos szövődmény felléphet.

Supinatiós és pronatiós bokasérülések, bokatörések

Bokaízületi rándulás: gyakori sérülésforma. A bokaízületi szalagok valamelyike megnyúlik, átszakad, az ízület bevérzik, de a csontok épen maradnak. A beteg a sérült végtagját többnyire terhelni tudja. A sürgősségi ellátásban bokatörésnek megfelelően kell ellátni.

Bokaizületi ficam: durva erőművi behatás következménye. A talus elhagyja a lábszárcsontok által létrehozott fordított „U” alakú bokavillát. A fájdalom jelentős, de emelett a ficam tünetei az esetek nagy részében egyértelműek. Fontos a mielőbbi repozició /3 órán belül/.

Bokatörés: törhet a belboka melyet a tíbia ill. a külboka melyet a fibula alkot. Az érintett régióban a törés tünetei felismerhetők. Az érintett végtagját a beteg nem,vagy csak nehezen tudja terhelni. A végleges diagnózis sokszor csak röntgen után mondható ki. A Volkmanntörés kombinált felső ugróizületi törés.A kül és a belboka is törik,valamint a tibia hátsó felszínéről egy nagyjából háromszög alakú darab kitörik.A bokatörés ellátása a fentiekkel azonos.

Lábsérülések

Lábtőcsonttörés: a 7 közül bármeik törhet. A sarokcsont inkább direkt trauma kapcsán sérül, míg a többi indirekt trauma következtében. A sarokcsont vérellátása rossz ezért nehezen gyógyul.

Lábközépcsont törés: az 5 csont közül bármelyik törhet. Fájdalom, lábháti duzzanat és nyomásérzékenység jelentkezik. A rögzítését bagatelizálni nem szabad! A két végpont a lábujjak vonala és a térdizület. Törése esetén a törtvégek elmozdulása nem gyakori.

Lábujjperccsont törés: a 14 közül bármelyik törhet. Általában direkt trauma kapcsán sérülnek. Az érintett ujj duzzadt fáj, de a sérült bicegni tud.Azon ritka csontsérülések közé sorolhatjuk, melyeknél a rögzítés nem abszolút szükséges. A fájdalomcsillapítás, felpolcolás azonban célszerű.