19. feladat - Munkahelyén továbbképzést szerveznek anatómia és belgyógyászat témakörben...KÉSZ

  2014.05.17. 19:09

19. feladat

Munkahelyén továbbképzést szerveznek anatómia és belgyógyászat témakörben, amelynek

keretében Önnek „A vizeletképző-, elvezető- és tároló szervrendszer felépítése és betegségei” és a

„Pajzsmirigy és a mellékvese betegségei” című előadásokat kell megtartania. Tartsa meg az előadást!

Előadásában a következő szempontokra térjen ki:

- a vese szerkezete és működése

- a vizeletelvezető- és tároló rendszer

- vesekő betegség

- húgyúti gyulladások

- veseelégtelenség

- pajzsmirigy betegségei

- a mellékvese betegségei

A vizeletkiválasztó és elvezető szervrendszer szerepe kiüríteni a szervezetben feleslegessé váló:

- vizet

- vízben oldható, hasznosíthatatlan anyagcsereterméket

- bomlásterméket.

A kiválasztott anyag a vizelet,

A vizeleti szervek csoportjában megkülönböztetünk:

- vizeletkiválasztó

- vizeletgyűjtő

- vizeletelvezető szerveket.

A vizeletet a vese választja ki, a húgyhólyag gyűjti össze és a húgycső vezeti ki.

A vesét a húgyhólyaggal a húgyvezeték köti össze. Ezek a szervek mindkét nemben azonos funkciót

töltenek be, kivétel a férfi húgycső, amely a vizeletkivezetésen kívül a nemi váladék kiürítésére is

szolgál.

A vese két sötét vörösesbarna, bab alakú szerv a hasüreg felső-hátsó részében, az ágyéki gerinc két

oldalán, a hashártya mögött, a hátulsó hasfalhoz rögzítve fekszik. Kb. 12 cm hosszú, 6 cm széles, 3 cm

vastag szerv. A vese belső, homorú szélén bevágás, a vesekapu van, amelyben a vese erei, idegei és a

kivezető vezeték (ureter) láthatók.

Hármas falú tok veszi körül:

- külső (vesét rögzíti)

- középső (zsírszövetből áll, amelybe a mellékvese van beágyazva)

- belső tok (közvetlenül a vese állományán fekszik)

A vesét homlokirányban kettészelve, a metszéslapon a veseállomány és a gyűjtőrendszer különböző

részleteit figyelhetjük meg. A vese külső, szemcsés részét kéregállománynak, belső szélesebb, csíkolt

részét velőállománynak nevezzük. Ettől befelé a hilus irányába a gyűjtőrendszer: a vesekelyhek és a

vesemedence (pyelon) helyezkedik el.

A két réteg (kéreg- és velőállomány) fogaskerékszerűen kapcsolódik egymásba.

A vese szövettani és funkcionális egysége a nefron. Ez a vesetestecskékből (Malpighi-féle) és a hozzá

csatlakozó csatornarendszerből áll. A nefronok száma egy vesében kb. 1 millió.

A Malphigi-testecskét egy hajszálerekből álló érgomolyag (glomerulus) és az azt körülvevő kettős

falú tok (Bowman-tok) alkotja. A glomerulus egyik pólusán (érpólus) lép be az érhálózatot kialakító ér

(vas afferens), és ugyanitt lép ki a bevezető érnél valamivel szűkebb kaliberű kivezető ér (vas

efferens).

A csatornarendszer áll:

- elsődleges kanyarulatos csatornából

- Henle-kacsból

- másodlagos kanyarulatos csatornából

A vese működése, a vizeletképzés

1.) Elsődleges vizelet

- képzése: hajszálérgomolyagban (glomerulusban)

- ez a vérplazma fehérjementes szűrlete

- az odavezető ér keresztmetszete vastagabb, mint az elvezetőé, így az érgomolyagban emelkedik a

nyomás, ezért jön létre a finomszűrés (ultrafiltráció). Az érgomolyag fala nem engedi át a vér alakos

elemeit, a nagy molekulájú anyagokat (pl. fehérje)

- a veséken átáramló vér kb. 1000 l/nap

- napi mennyisége: 170 – 200 l

2.) Másodlagos vizelet

- végleges vizelet

- képzése a csatornarendszerben

- napi mennyisége: 1 – 1,5 l

- visszaszívás és kiválasztás során jön létre

- visszaszívás: vesecsatornák hámja > víz 99%-át, cukrot, Na-, Cl- és egyéb ionokat

- kiválasztás (szekréció): csatornák hámja bizonyos anyagokat kiválaszt (pl. kreatinin, K-ionok,

penicillin); ezek az anyagok fokozzák a vizelet töménységét

- ez a végleges vizelet a kivezető vesecsatornákon át, a vizeletelvezető rendszer első részébe a

vesekelyhekbe csepeg

Vizeletelvezető rendszer

- vese üregrendszerével kezdődik > vesekelyhek > vesemedence > húgyvezeték > húgyhólyagba vezeti

a szabályos időszakonkénti érkező vizeletcseppeket

- húgyhólyag telítettsége (1,2 – 2 dl vizelet) váltja ki a vizelési ingert, ennek hatására – akaratlagosan

– megnyílnak a húgyhólyag záróizmai, a vizelet a húgycsövön keresztül távozik

- női húgycső: 3 – 4 cm hosszú

- férfi húgycső: 20 – 25 cm hosszú

A vizelet színe szalmasárga, szaga jellegzetes, napi mennyisége 1,2 – 2 l, tartalmaz vizet, ásványi

sókat, kreatinint, húgysavat és urobilinogént.

A vesekövesség

A vesekövesség (neprolitiasis) a lakosság 3 – 4%-át érintő betegség. A vesekő kemény, kristályos

anyagból van, gyakran kalcium-oxalát, vagy más vegyület alkotja, amely a vizeletben kicsapódik. Ma

már több mint 25 különféle összetételű kőtípust izoláltak, leggyakoribb a kalcium-oxalát kő.

Az esetek 80%-ában mindkét vese érintett. Sokáig nem okoz tünetet, ezért a vesekövesség részben

rejtve marad.

Általában heves, görcsös fájdalmat okoznak, de sokszor más tünetek, egyéb betegség miatt végzett

hasi ultrahangvizsgálat során derül fény a tünetet nem okozó vesekőre. A betegség kialakulásában

szerepe van táplálkozási szokásoknak és nem kis részben öröklött tényezőknek. Az esetek zömében a

rettenetes fájdalmon kívül egyéb problémát nem okoz. Ritkábban súlyos fertőzés, komoly

vesebetegség kialakulásában játszik kulcsszerepet. A vesekövesség megelőzésében a legfontosabb a

bőséges folyadékfogyasztás.

Az örökletes tényezők miatt családi halmozódás elfordulhat.

A mozgásszegény életmód - a vizelet viszonylagos pangása miatt - szintén vesekövet okozhat.

Krónikus húgyúti infekció is hozzájárul a vesekőképződéshez, hiszen ilyenkor több "szárazanyag" van

a vizeletben.

Elfolyási akadály, húgyúti pangás is vezethet kőképződéshez a vizelet pangása miatt.

Bizonyos genetikus és egyéb anyagcserezavarok is elősegítik a kövek kialakulását.

Vesekő kezelése:

Az esetek zömében - mintegy 80 százalékában - a konzervatív terápia elegendő, azaz sebészi vagy

egyéb komoly beavatkozás nélkül is megszüntethetők a tünetek, és elő lehet segíteni a kő távozását

vagy oldódását. Az elsődleges feladat a görcs és a fájdalom csillapítása, sokszor erős, néha kábító

fájdalomcsillapítóval, görcsoldó szerrel. Helyi kezelésként az is segíthet, ha meleg, forró vizes

palackot teszünk a fájdalmas területre.

Húgyúti gyulladások

Az egyik leggyakoribb urológiai megbetegedés a húgyhólyag-gyulladás. Ezt a betegséget a hólyagba

bejutott kórokozók okozzák. Leggyakoribb előidézőjük baktériumok, főleg bélbaktériumok, melyek

közül az E. Coli-t említhetjük meg elsősorban. Nem elhanyagolható azonban

a Klebsiella, Enterobacter ésProteus fajok jelenléte sem.

A betegek elsősorban rendszeres, görcsös vizelési ingerről panaszkodnak, vizelet azonban nem,

illetve csak pár csepp ürül, erős égő, szúró fájdalom kíséretében. Előrehaladott állapotban időnként

vérvizelés is lehetséges. Ha a fertőzés nem csak a hólyagtájra korlátozódik, hanem felszálló

gyulladásként a vesét is érinti, úgy láz, nagyfokú elesettség is jelentkezik.

Húgyúti fertőzésekre különösen hajlamosíthatnak a következő tényezők: férfiak esetében prosztata

megnagyobbodás, hólyagnyaki merevség, húgycsőszűkület következtében kialakuló vizeletpangás,

hólyagkövesség, nőknél különböző eredetű nőgyógyászati, kismedencei gyulladások, esetleg

hormonális tényezők (fogamzásgátlók szedése, menopauza időszaka ).

Természetesen mindkét nem esetében rizikótényező lehet a gyakori partnerváltás, esetleg alkalmi

szexuális kapcsolat óvszerhasználat nélkül.

A fertőzések megelőzésére fontos a bő folyadékbevitel és törekedni kell, hogy a hólyagból minden

vizelet kiürüljön.

A panaszok ismételt kiújulását megelőzendő lényeges, hogy a társuló nőgyógyászati, kismedencei

gyulladásokat is kezeltessük.

Veseelégtelenség

Bár néha úgy tűnik, hogy hirtelen kezdődik, a krónikus veseelégtelenség a diagnózis felállításakor

általában már évek óta fennáll. Az esetek kétharmadában magas vérnyomás vagy cukorbetegség

következtében fokozatosan alakul ki, de oka lehet a vese fejlődési rendellenessége, ólommérgezés

vagy vesekárosító gyógyszerek hosszú távú használata. A páciensek évekig, évtizedekig

tünetmentesek. Az ő esetükben lassú ütemben csökkenhet a vizelet mennyisége, és a szövetekben

szaporodhat fel folyadék.

Jellemző tünet a fáradtság, az álmosság, romlik az étvágy, akár fogyás is bekövetkezhet. Gyakori a

hányinger és a hányás, valamint az alvászavar, a fejfájás és a zavart gondolkodás. Krónikus

veseelégtelenség esetén tipikus probléma a vérszegénység is. A betegek bőre száraz, gyakran viszket,

színe sápadt-szürkés.

Ha a veseműködés egy adott határ alá csökken, művesekezelésre van szükség vagy a veseátültetés is

szóba jön.

Pajzsmirigy betegségei

A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk. Az általa termelt

hormon felelős a szervezet anyagcsere folyamatainak megfelelő működésért.

A pajzsmirigybetegségben szenvedők gyakran tapasztalnak például rossz közérzetet. A fel nem ismert

betegség változatos tünetei, az állandó fáradtságérzet, az idegesség, vagy álmatlanság negatívan

befolyásolja a beteg teljesítő képességét, munkavégzését, a hangulati változások társas kapcsolatait

tehetik tönkre. Az indokolatlan hízás (vagy éppen a fogyás) is gyanús lehet, különösen, ha mindez

megfelelő táplálkozás és mozgás mellett következik be.

A mellékvese betegségei

- Conn-szindróma: Vezető tünete a szokásosan használt vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel alig

vagy egyáltalában nem befolyásolható magas vérnyomás, a vér káliumtartalmának csökkenése, amit

a beteg izomfájdalomként, izomlázként, gyengeségként él meg.

- Cushing betegség

A betegség tünetei jellegzetesek, sok közülük már a betegvizsgálatnál szembeötlik: jellegzetes az

elhízás típusa, amely a törzsre lokalizálódik (a kezek és a lábfejek viszonylag karcsúak), az arc

pirospozsgás és kikerekedett ("holdvilágkép"). A bőrön (főleg a hason és a farpofákon, néha a mellek

körül vagy a karokon) lila színű csíkok alakulnak ki. A tünetekhez tartozik még a vizsgálat során

kiderülő magas vérnyomás, a különböző súlyosságú cukorbetegség, a csontok mészszegénysége. A

beteg fokozottan hajlamos a különböző fertőzésekre is.

- Addison kór

Típusos esetben a beteg nyálkahártyáján (a szájüregben) és a bőr bizonyos részein (például a

tenyérredőkben) fedezhetjük fel ezeket a füstszerű elszíneződéseket",pigmentációt". A beteg

étvágytalanságról, fogyásról, erős izomgyengeségről panaszkodik. Vérnyomása általában alacsony, és

álló helyzetben tovább csökken. Vércukorértékei is kisebbek a normálisnál, a betegek az éhezést

rosszul tűrik, a tovább csökkenő vércukorértékek miatt akár eszméletvesztés is bekövetkezhet.