9-es tétel
Munkahelyén továbbképzést szerveznek anatómia és ortopédia témakörben, amelynek keretében Önnek „A gerinc szerkezete és működése” és „A scoliosis és a gerinc fejlődési rendellenességei” című előadásokat kell megtartania
Előadásában a következő szempontokra térjen ki:
•    a valódi csigolyák általános sajátosságai
•    a nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti csigolyák legfontosabb ismertetőjegyei
•    a gerinc összeköttetései
•    a gerinc görbületei és mozgásai
•    a scoliosis lényege, a kompenzált és a dekompenzált scoliosis jellemzői
•    a funkcionális scoliosis
•    a strukturális scoliosis a bordapúp kialakulásának oka
•    ismert eredetű (congenitalis, paralyticus és a rachiticus) strukturális scoliosisok jellemzői
•    a strukturális scoliosisok kezelése
•    a spondylolysis és a lumbalisatio
•    Baastrup-szindróma
•    spina bifida

A Gerinc:
A törzsvázat a gerincoszlop, a bordák, és a mellcsont alkotja. A gerincoszlop csigolyákból épül fel, ezek egymás fölött sorakoznak és közöttük porckorongok találhatók. Az egymást követő csigolyalyukak hozzák létre a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő húzódik. A gerincoszlop kettős „S” alakot formáz és négy részre tagolható: nyaki, mellkasi, ágyéki, valamint keresztcsonti szakasz.

A gerincoszlop csontjai és ízületei
A gerincoszlopnak kettős rendeltetése van. Egyrészt a törzs szilárd vázát, mozgatható tengelyét képezi, másrészt háti részében magába zárja a központi idegrendszer egyik fontos tagját, a gerincvelőt, a belőle kilépő ideggyökerekkel együtt.

Emberen 32-35 csigolyát találunk. Ezek között 24 különálló csont, 8-11 pedig egységes csonttá olvad össze. Az összecsontosodás révén áll elő a kereszt- és farkcsont. A keresztcsont 5, a farkcsont pedig 3-6 csigolyából alakul ki. Az összecsontosodott csigolyákat álcsigolyáknak nevezzük, szemben a különálló valódi csigolyákkal. A valódi csigolyáknak, bár alak szempontjából egymástól különböznek, mégis vannak közös jellemvonásaik. Minden csigolyán találunk testet, mely zömök – rendszerint hengeres -, a szomszédos csigolyák felé tekintő felső és alsó felszíne lapos. A testben jellegzetes gerendaszerű szivacsos állományt találunk. A testről nyúlványok indulnak ki.

Hátrafelé halad a csigolyaív, mely a gerinclikat fogja körül. E likak összessége adja a gerinccsatornát, mely a gerincvelőt zárja magába. Az ívnek a test felé eső részén felső és alsó bevágást találunk, mely a szomszédos csigolyák hasonló bevágásával az oldal felé néző csigolyaközti likat alkotja. Ezeken a likakon lépnek ki a gerincvelői idegek. Az ívről indul ki kétoldalt a csigolya harántnyúlványa, mely egyrészt izmok és szalagok tapadására, másrészt – hátcsigolyák esetében – a bordákkal való ízesülésre szolgál. Hátul kétoldali ívfél egyesüléséből, a középvonal mentén indul ki az ún. tövisnyúlvány. A tövisnyúlvány szalagok és izmok tapadására szolgál, fontos szerepe, hogy az ívet hátulról védi. Minden csigolyán a harántnyúlvány eredésének megfelelően indul ki az ívről a felső és alsó ízületi nyúlvány. Ezek a szomszédos csigolyák ugyanilyen nyúlványaival ízületeket alkotnak.

A valódi csigolyáknak alakjuk és helyzetük szerint három csoportját különítjük el. E csoportok a következők: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya és 5 ágyékcsigolya. A két első nyakcsigolya – az atlasz és az episztrofeusz – a fej mozgásának következtében csoportjuk többi tagjától alak szempontjából elüt. Az atlasznak (fejgyám) nincs teste, csak két íve. Felső felszínén a nyakszirtcsonttal való ízesülésre két tojás alakú ízületi árok szolgál. Az episztrofeusz testéről az atlasz elülső ívéhez illeszkedő fognyújtvány indul ki.
Az álcsigolyák közül a keresztcsont az utolsó ágyékcsigolyához kapcsolódik. A keresztcsonton felismerhetők a csigolyákra jellemző likak, nyújtványok. A keresztcsont lefelé farkcsonttal ízesül, ami az emberen csökevényes.

A csigolyák között porcos korong van, a csigolyaíveket, a haránt- és tövisnyújtványokat pedig szalagok kötik össze.

A gerincoszlop mozgásai a test egyenes tartásából kiindulva négy irányban történhetnek: előrehajlításkor és hátrahajlításkor leginkább a nyaki részen jöhet létre mozgás; oldalra hajlításkor a gerincoszlop több helyen szögletszerűen megtörik. A csavarodás legkifejezettebb a háti szakaszon.

Felnőtt emberen a gerincoszlop egyes szakaszain görbületet találunk. A görbület iránya általában minden emberben azonos, csak nagyságbeli különbségeket találunk. A nyaki rész hátrafelé homorú, a háti szakasz domború, az ágyéki homorú és a keresztcsonti szintén domború. A hajlatok és a görbületek kiegyenlítik egymást, úgyhogy a gerincoszlop felső és alsó pontjai ugyanazon függőleges vonalba esnek.

A gerincoszlop görbületei járáskor és ugráskor a porckorongokkal együtt biztosítják a törzs rugószerű működését. Ezek nélkül ugráskor a test zökkenése teljes erejével érvényesülne a koponyánkra és az agyvelőnkre. A görbületek rugószerű hatásukkal, összenyomódásukkal felveszik és csökkentik a zökkenéseket.

A gerincferdülés (scoliosis)
a gerincoszlop kóros oldalirányú elgörbülése, melyet a csigolyák egymáson való elmozdulása, elcsavarodása okoz. A gerincferdülés kiváltó oka, az esetek 85 százalékában ismeretlen (idiopátiás gerincferdülés). A további 15 százalékban a kiváltó ok lehet fejlődési rendellenesség, anyagcsere-zavar, izomsorvadás. Az ismeretlen eredetű scoliosis, jellemzően 10-12 éves kor között jelentkezik. A gerincferdülés lányoknál gyakoribb

Lányoknál kétszer gyakoribb, gyakorisága eléri a 15 százalékot. Az esetek 90 százalékában a háti-ágyéki gerinc átmenetnél alakul ki. Ez a fajta gerincferdülés feltehetően tartási rendellenesség miatt jön létre, melynek oka a gyenge hátizomzat.Akkor alakulhat ki, ha a serdülőkori növekedés során a mozgásszegény életmód következtében, az izomzat fejlődése nem tart lépést a csontok, csigolyák növekedésével.

A gerincferdülés tünetei
A gerincferdülés tünetei a következők: az egyik oldali váll, illetve csípő magasabban helyezkedik el, sánta járás, hátfájdalom, csökken a fizikai terhelhetőség.

A funkcionális scoliosis főleg fiatalkorban alakul is, és a fiatal korú magyar népesség mintegy 10-12%-át érinti. Tulajdonképpen tartási rendellenesség, amely azért alakul ki, mert a fejlődő szervezet izomzatának növekedése nem tart egyensúlyt a testtömeg növekedésével. Mindezek mellett az iskoláskori hanyag, flegmatikus tartáshibák, kényszertartások (tanulási kényszer, számítógép, stb.) hozzáadódnak az izomzat relatív fejletlenségéhez. A "jó hír" a funkcionális gerincferdülés esetében az, hogy (amint a neve is mutatja) nem végleges, nem rögzült, és megfelelő módszerekkel kijavítható, megszüntethető.

Azokat az oldalirányú görbületeket nevezzük funkcionális scoliosisnak, amelyeket nem kísér a gerinc torziója, vagyis elcsavarodása, tehát nincs bordapúp és előre hajlított vagy fekvő helyzetben a görbület eltűnik. Ha hosszú ideig fennáll a funkcionális scoliosis, kezelés nélkül könnyen struktúrálissá alakul. Strukturális scoliosis esetében a gerinc háromdimenziós elváltozásáról van szó. Hátulnézetben kialakul az oldalirányú görbület, ehhez csatlakozik a görbületnek megfelelő rotáció, és oldalnézetből a gerinc természetes íveinek, tehát a nyaki és ágyéki homorulatnak, valamint a háti domborulatnak az elsimulása -ez a gyakoribb-, ill. fokozódása. A gerinc egyes alkotóelemein a görbületnek megfelelő elváltozások figyelhetők meg: A csigolyatestek és nyúlványaik a tér minden irányában deformálódnak, a csigolyatestek egymáshoz képest elfordulnak, ezt a háti szakaszon a bordák is követik, így a görbület oldalán hátul kialakul a bordapúp, a másik oldalon elöl képződik egy enyhébb fokú bordapúp, a bordapúpokkal szemben pedig bordavölgyek alakulnak ki. A porckorongok is deformálódnak, korán megkezdődik a porckorongok degenerációja, nagyobb esélyt adva ezzel a későbbi porckorongsérv kialakulásának. A gerinc izmai és szalagjai is követik a csontos elváltozásokat, a görbület oldalán elvékonyodnak, túlnyúlnak, a másik oldalon megrövidülnek, de az izmok mindkét oldalon elgyengülnek.

Kompenzált gerinc:
álló helyzetben a fej a medence közepe fölött helyezkedik el,
a függőón a C7 (nyaki csigolya) tövisnyúlványán és a farpofák között halad,
a vállak és a medencék szinkronban állnak,
relatív kisebb a mozgásszervi panaszok előfordulási aránya,

Dekompenzált gerinc:
a fej, a mellkas vagy a medence eltolódik a lábak fölé vetíthető hengerpalástból, azaz a minimumzónából,
ezáltal a tartás feladata fokozott izommunkát jelent,
könnyen porckorong degenerációt és ízületi túlterheltséget okoz

Strukturális scoliosis jellemzői
Könnyen észrevehető jellegzetes aszimmetriákat láthatunk gerincferdülés esetén, mint pl. a medence aszimmetriája, ferde állása, oldalra kitolódott helyzete, a törzs és kar által bezárt háromszög aszimmetriája a két oldalt összehasonlítva. Háti lokalizáció esetén hátulról nézve jellegzetes hátra domborodó bordák az egyik oldalon (bordapúp) és vele szemközt a bordák behúzódása (bordavölgy). Ugyanilyen aszimmetrikus behúzódást és kiemelkedést láthatunk hátul a derék tájékon is. A vállak, csuklyás izmok aszimmetrikus magassága, előre, ill. hátra fordult helyzete, a nyak ferde tartása is a gerincferdülés jele lehet. Ágyéki szakaszon jelentkező főgörbület esetén a bordákhoz hasonló aszimmetriát látunk, csak itt az ágyéki gerincfeszítő izomzat egyik oldali elődomborodását és másik oldali behúzódását látjuk.

A scoliosis kezelése
A funkcionális scolosisok időben felismerve a gerinc tartó izomzatának megerősítésével, adott esetben a lábhosszkülönbség kiegyenlítésével meggyógyulnak. Természetesen szükség lehet ezekben az esetekben is a tartásjavító torna mellett a korrekciós aszimmetrikus gyógytornára, a Schroth terápiára, a gerinc 3D Scoliosis Terápiájára is. Strukturális scoliosisok esetében, ahol a legtöbb esetben romlással kell számolni, ortopédiai kezelésre van szükség. A legfontosabb és legegyszerűbb kezelési módszer a korrekciós gyógytorna. Az egyik leghatékonyabb módszer a Katharina Schroth által kidolgozott Schroth Terápia / 3D Scoliosis Terápia, a gerinc háromdimenziós korrekciójára és egy speciális légzési technikára épülő módszer. Az ortopédiai kezelés során szükség lehet, műanyag fűző (korzett) alkalmazására, végső esetben műtéti megoldásra is.

Spondylolysis (ívszakadás), spondylolisthesis (csigolyacsúszás)
A spondylolysis leggyakrabban az alsó (negyedik és ötödik) ágyéki csigolyákon előforduló ívzáródási zavar (ívszakadás), amely fejlődési rendellenesség talaján alakul ki, de ebben szerepe lehet sorozatos mikrotraumának és ritkán egyszeri nagyobb sérülésnek is A spondylolisthesis a csigolyacsúszást jelenti, amely többnyire a kétoldali ívszakadáshoz társul. A két elváltozás közös lényege az érintett gerinc szegment instabilitása. A spondylolysis leggyakrabban a gyakori hyperextenzióval (a derék hátrafeszülése) járó sportokban fordul elő, mint például torna, labdarúgás, műkorcsolya.

A spondylolysis lényege a csigolyaív "pars interarticularis"-ának folytonossági hiánya. Lehet egy- vagy kétoldali. Utóbbi esetben fennáll a lehetősége, hogy a csigolya előrecsússzon az alatta levőhöz viszonyítva. Ha a csúszás létrejött, spondylolisthesisről beszélünk. A csúszás az élet folyamán fokozódhat. Az etiológia évtizedek óta vitatott, de az esetek nagyobb részében fejlődési zavar és fáradásos törés együttese áll a háttérben. A spondylolysis alsó lumbalis csigolyákon, legtöbbször (80%) az L-V ívén alakul ki.

Tünetek
Általában fokozatosan kezdődő derékfájás az első tünet. A fájdalom terhelésre, főként az extenzióval járó mozgásokra fokozódik. Az egyoldali fájdalom egyoldali spondylolysisre utal. Végtagba sugárzó tünetek előfordulhatnak. Csigolyacsúszás esetén a csigolyanyúlványok „lépcsője" tapintható lehet. A csúszás mértéke az elváltozás súlyosságával összefügg.

Kezelés
Többnyire konzervatív (pihenés, fizikoterápia, gyógytorna), Műtét indokolt, ha a fájdalmak hosszú (fél-egy év) konzervatív kezelésre nem reagálnak vagy fokozódó csigolyacsúszás igazolódott.

Rehabilitáció
A gyógytorna alapvető, főképp a medence körüli hajlékonyság helyreállítására és erősítésre kell fókuszálni.

Sacralisatio, lumbalisatio
Szintén a középkorúak között okoz panaszt a deréki csigolyákat és a keresztcsontot érintő sacralisatio és lumbalisatio, előbbi esetében az utolsó, azaz ötödik deréki csigolya hozzácsontosodik az alatta lévő keresztcsonthoz (mintha eggyel kevesebb deréki csigolyája lenne a betegnek). Az utóbbi betegségnél az – összenőtt csigolyákból álló – keresztcsontot alkotó első elem nem csontosodik össze a többi alkotóval, s ezáltal eggyel több csigolya lesz a deréki szakaszon. Mindkét rendellenesség fő tünete a derékfájdalom, ami általában jól reagál a konzervatív (tehát nem műtéti) kezelésre, mely gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító eljárásokból, valamint gyógytornából áll. Mivel e betegségek pontos oka még tisztázatlan, de kialakulásukban valószínűleg szerepe van az öröklött tényezőknek is, a derékfájásra való hajlam is gyakoribb lehet bizonyos családokon belül.

Baastrup-szindróma:
lényege, hogy az ágyéki csigolyák tövisnyúlványai már a születéskor is hosszabbak a normálisnál, végeik közel vannak egymáshoz, össze is érhetnek. Felnőtt-időskorra a nyúlványok között kisízületi gyulladás, csontcsőr kialakulása következhet be. Jellemző a terhelésre, hátrahajlásra bekövetkező fájdalom. Az ágyéki görbület (lordosis) kifejezettebb.

A spina bifida (nyitott gerinc)
Ez a gerinc és a központi idegrendszer fejlődési rendellenességeinek összefoglaló elnevezése. Az embrionális időszakban már az első hónap folyamán elkezdődik az ún. velőcső differenciálódása bonyolultabb idegrendszeri struktúrákká. Létrejönnek a gerincoszlopot alkotó csigolyák, illetve a gerincvelő, és az abból kilépő idegek. A gerincoszlopot alkotó csigolyák létrehozzák a gerinccsatornát, mely egyben csontos védelmet jelent a gerincvelő számára. Spina bifida eseteiben a velőcső fejlődése valamelyik lépésben zavart szenved, így a gerincoszlop nem záródik össze teljesen. A létrejöttében mind genetikai, mind pedig környezeti faktoroknak fontos szerepe lehet. Legközismertebb a folsavhiány, mely egyértelműen összefüggést mutat a fejlődési rendellenességek magasabb előfordulásával. A várandós anyák nagy része folsavpótlásban részesül a terhesség folyamán, így Magyarországon is csökken a spina bifida előfordulása.