7. tétel

Vérerek és vérkörök
A vérerek három csoportba oszthatók: verőerek (artériák), hajszálerek (kapillárisok), visszerek vagy gyűjtőerek (vénák).
Verőerek: Azokat az ereket, amelyek a vért a szív felől a szövetekhez, sejtekhez szállítják verőereknek nevezik. A szívből hatalmas érrel kiindulva fokozatos elágazódás után mennek át a kapilláris rendszerbe. A szív összehúzódásai lüktetés formájában megfigyelhetők meg az ereken, ezt nevezzük pulzusnak. A verőerek szerkezete az aortától a legkisebb ágakig fokozatosan változik.
Hajszálerek: Csak mikroszkóppal létható erek. Az anyagcserében közvetlenül vesznek részt.
Gyűjtőerek: A vénák a periféria felől a sejtek, szövetek felől a szív irányába szállítják a vért, ezért visszérnek nevezik őket. Apró ágakkal kezdődnek és nagy ágakká szedődnek össze. A vénák ürege tágabb, mint az artériáké, a fala vékonyabb. A vér visszafolyásának megakadályozását az érfalkában lévő zsebes billentyűk biztosítják. A vénákban a keringést a mellkasi szívóhatás segíti.
Az erek egy különleges típusa a sinusok (szívben, agyban), amelyek falszerkezete hasonlít a kapilláriséhoz, de lumene lényegesen tágasabb.
           

A vérerek felépítése
Az érfal általános szerkezete és változatai
A három féle ér különböző szerkezetű, közös vonásuk, hogy mindháromnak a falát belülről endothelréteg alkotja, mely megakadályozza a vér éren belüli megalvadását. A hajszálerek kivételével az erek falát – ugyan változó vastagságban – három réteg alkotja. A belső réteg endothel sejtekből és alatta finom kötőszöveti rostok szövedékéből áll. Az endothel sejtek olyan anyagot termelnek, amelyek lefedik a kollagénrostokat és gátolják a véralvadást. A középső réteg simaizom sejtek és rugalmas rostok összessége, az artériákban a legvastagabb, összehúzódásával és elernyedésével az erek lumenét szűkítik és tágítják. A vénák középső rétege kollagénrostokban gazdag, és kevés simaizom található benne. A hajszálerek középső rétege vékony kötőszövet (alaphártya).
A külsőréteg kötőszövetből épül fel, az artériákban vékonyabb és a vénákban vastagabb, ebben futnak az ér falát tápláló kiserek és az ér lumenét szabályozó idegek.

A erek összeköttetései
Az egyes erek között lévő összeköttetéseket anasztomózisoknak nevezzük, szerepük, hogy az ér elzáródása esetén a hozzá tartozó területet a szomszédos erek vérrel lássák el (mentesítő útvonal). Az anasztomózisoknak két fajtája van, azonos erek között (artériák között), valamint különböző erek között (artéria és véna között, amikor egy artéria egy vénával, a hajszálérhálózat kihagyásával kapcsolódik) Ha az egymással szomszédos területet tápláló erek között nincs összeköttetés, akkor funkcionális végartériákról beszélünk (szív koszorús erei), ezen erek elzáródása az adott terület elhalásához vezet.
Kollaterális érösszeköttetésnek azokat az összeköttetéseket nevezzük, amikor az értörzs szívhez közeli szakaszát az ér távolabbi ágaival kötik össze. Fontos szerepük, hogy elzáródás esetén biztosítják a keringést a távoli szakaszon is.

Vérkörök
A kis vérkör a test elhasznált vérét (szén - dioxid dús) viszi a tüdőbe, ahol a gázcserét követően a friss oxigén dús vérré alakulva jut vissza a szívbe. A kisvérkör a jobb kamrától a bal pitvarig terjed.
A nagy vérkör feladata az oxigén- és tápanyagdús vér eljuttatása a szervezet sejtjeihez, ahol végbemegy a gázcsere (O2- leadás és CO2 felvétele), valamint a tápanyagcsere (tápanyag leadás és salakanyag felvétel) és a vénás vér elszállítása a szövetektől a szívbe. A nagyvérkör a bal kamrától a jobb pitvarig terjed.

Az érrendszer működésének idegi szabályozása
A megfelelő értónus fenntartásának idegi vezérlése, annak központja és működése
A megfelelő értónus – ezzel megfelelő vérnyomás fenntartása valamint a szervek megfelelő vérellátásának biztosítása komplex szabályozási mechanizmus útján valósul meg.

• Idegi szabályozás
• Kémiai szabályozás

Idegi szabályozás:
Az érmozgató központ a nyúltvelőben található (vazomotor központ), innen elsősorban a kis artériákhoz futnak vegetatív idegek, amelyek a lumen átmérőjét szabályozzák. Az érszűkítő hatású idegek a vegetatív idegrendszer szimpatikus részéhez, az értágító pedig a paraszimpatikus részéhez tartozik.
Az érmozgató központot befolyásoló tényezők, a hatásuk minden esetben kétféle lehet érszűkítő és ér tágító):

• A idegrendszer más területéről származó ingerek (pl: agykéreg) – részben ezzel magyarázható az idegesség hatására kialakuló vérnyomás emelkedés.
• Az érmozgató központon áthaladó vér O2- tartalma (oxigén csökkenése az erek szűkítését váltja ki)
• Az érmozgató központon áthaladó vér hőmérséklete (láz az erek szűkítését váltja ki)

Reflexes szabályozás: Az aorta és a nyaki verőér falában feszülést érzékelő receptorok vannak, melyek érzékelik a vérnyomást, és erről jelet küldenek az érmozgató központba, ahonnan az ingerválasz hatására a kis artériák szűkülete vagy tágulása befolyásolja a vérnyomást.

Az érrendszer működésének kémiai szabályozása
A megfelelő értónus fenntartásának kémiai vezérlése, működést befolyásoló anyagok
A kémiai szabályozás független az érmozgató központtól, itt a különböző anyagok hatásukat közvetlenül az erek simaizom sejtjeiben fejtik ki.

Értágító hatású anyagok (vérnyomás csökken) – a sejtek működése során felszabaduló anyagok

• Acetilkolin (paraszimpatikus idegvégződésekben szabadul fel)
• Hisztamin
• Szerotonin
• Bradikinin
• Szénsav, tejsav

Érszűkítő hatású anyagok (vérnyomás emelkedik) - hormonok

• Adrenalin (mellékvesevelő hormon)
• Renin, Angiotenzin (vesében termelődő hormon)
• Vasopresszin (hipotalamusz termeli)

A hajszálerek
Az érrendszer középső szakasza, többnyire mikroszkopikus méretű erek sokasága. Fő feladata a sejtanyagcserében van. A hajszálerek vékony falán át megy végbe a tápanyagok és az oxigén leadása, a bomlástermékek és a szén-dioxid felvétele. A hajszálerek fala belül egyetlen endothel réteg, kívülről alaphártya, így nagyfokú, gyors tágulásra és szűkülésre képesek. Az érpálya legtágabb és legnagyobb szakasza.

A vér
A vér élettani sajátosságai
3. Vér
A vér a nem más, mint az emberi szervezet kötőszöveteinek egyike, mely kapcsolatot teremt
a külvilág és a sejtek között. Feladata a szervezet sejtjeinek oxigénnel és tápanyaggal való
ellátása és a salakanyagok elszállítása, valamint részt vesz a szervezet sav- bázis és
hőegyensúlyának fenntartásában is. Egy átlagos súlyú embernek kb. 5-5,5 liter vére van.
A vér sejtekből (alakos elemek) és sejt közötti állományból (vérplazma) áll. Az alakos elemek
közé soroljuk a vörös vértesteket, melyek az oxigén és széndioxid szállítását végzik a vörös
vértestekben található haemoglobin által. A fehérvérsejtek szintén ide tartoznak, melyeknek
fő feladatuk a szervezet immunvédekezése. A fehérvérsejtek több fajtáját különböztetjük
meg, mellyel az anatómia tárgy tanulása során jobban megismerhet. Az alakos elemekhez
tartoznak még a trombocyták (vérlemezkék), melyek a vér megalvadásában, bonyolult kémiai
folyamat részeként vesznek részt.

A vér összetétele
A vér alakos elemekből és plazmából álló különleges szövet.
1. Alakos elemek 45%
 Vörösvérsejt (feladata az oxigén és a széndioxid szállítása, és a vér vegyhatásának biztosítása)
 Fehérvérsejtek (feladata a szervezet védekező rendszerének része)
 Vérlemezke (feladata a véralvadás folyamatában van)

2. Vérplazma 55%
 Víz (plazma 90%-a)
 Fehérjék (albumin, globulin)
 Véralvadási faktorok
 Cukor
 Ásványi anyagok
 Hormonok

A vér szöveti képe
A vérplazma a vér sejt közötti állománya szalmasárga színű, folyékony hallmazállapotú, 90
%-ban vizet tartalmazó folyadék, amelyben számos ion, ásványi anyag, fehérje és hormonok
találhatóak. Feladata sokrétű, szerepet játszik az anyagcserében, véralvadásban, valamint
különböző anyagok fehérjékhez kötötten történő szállítása a plazma útján történik.
Az vörös vértestek és a vérlemezkék képzése a szervezet lapos csontjainak vörös
csontvelejében történik. Itt a sejtek mindenféle érési alakja megtalálható. A fehérvérsejtek
nyirokszervekben (nyirokcsomó, nyiroktüsző, lép, csecsemőmirigy) képződnek. Az alakos
elemek osztódásra nem képesek, ezért képződésük folyamatosan történik

Alakos elemek előfordulása:
Vörösvérsejt – 4-4,5 T/l (tera/liter, tera = 1012)
Fehérvérsejtek – 6-8 G/l (giga/liter, giga = 109)
Vérlemezke – 150-300G/l
Minőségi vérkép: A fehérvérsejtek előfordulási arányát mutatja meg
fiatal (jugend): 1%
pálcika alakú (stab): 1%
segment forma: 60-65%
eosinophyl granulocyta: 1-5%
Basophyl granulocyta: 2-5%
Lymhocyta: 20-30%
Monocyta: 25%

Véralvadás:
Az érpályából kikerült vér kocsonyássá válásának folyamata. Lényege az, hogy a vérplazmában oldott állapotú fibrinogén nevű fehérje oldhatatlan fibrinszálakká csapódik ki. E szálak a megalvadt vérből képződő vérlepény rostos vázát képezik. A vázon fennakadnak a vér sejtes elemei, amelyek a fibrinnel együtt a vérlepényt alkotják. A zsugorodó vérlepényből kipréselődik egy sárga, áttetsző folyadék, ez a vérszérum v. vérsavó, ami fibrinmentes vérplazma. A véralvadás során a fibrin kíválását egy másik vérfehérje, a trombin kialakulása előzi meg. Ez a fehérje a vérplazmában inaktív állapotban található (protrombin). Aktiválását a vérlemezke és a sérült érfal hatására keletkező komplex anyag látja el. A trombin és a fibrin kialakulásához kálciumionok jelenléte is szükséges. Az emberi vér 5-10 perc alatt alvad meg.

A vércsoportrendszerek az emberi vért a benne megtalálható fehérjék (antigének, antitestek) alapján kategorizálják. Ma 29 ilyen rendszert fogad el a tudomány. A vérátömlesztés során csak az ABO- és az Rh-rendszereket veszik figyelembe, mivel az indirekt antiglobulin teszt és a keresztpróba segítségével kiszűrik az egyéb antigén/antitest-inkompatibilitást a donor vére és a transzfúziót befogadó között.

Valamikor széles körben felhasználták a vércsoportokat a törvényszéki orvostanban és az apasági tesztek során, ám használatukat fokozatosan felváltja a DNS-profil analízise (mini- és mikroszatelliták alapján), ami jóval nagyobb biztonságot ad. A vércsoportvizsgálatot inkább csak az apaság valószínűsítésére illetve kizárására alkalmazzák, olcsósága miatt itt még szerepet kaphat.

Az AB0 vércsoport rendszer
Az ABO rendszert Karl Landsteiner fedezte fel 1900 és 1901 között a bécsi egyetemen, miközben azt vizsgálta, miért menti meg a vérátömlesztés egyes betegek életét, mások viszont miért halnak bele. Felfedezését később Nobel-díjjal jutalmazták.

Az emberek fenotípus szerint e rendszer alapján 4 vércsoport valamelyikébe tartoznak. Ezek a csoportok: A, B, AB, 0. Az A és B betűk valójában két antigént jelölnek, az 0-s vércsoportú embereknek ezek egyike sem található meg a vörösvértesteken. Ezeknek az antigéneknek a kialakulásáért egy gén felel. Mivel a génnek három változata létezik (A, B, 0) és ezek kodominánsan öröklődnek, az emberek genotípus szerint 6 csoportot alkotnak (hiszen a sorrend mindegy, azaz az A0 és a 0A nem külön eset).

A-s fenotípus lehetséges genotípusai: AA, A0
B-s fenotípus lehetséges genotípusai: BB, B0
AB-s fenotípus lehetséges genotípusai: AB
0-s fenotípus lehetséges genotípusai: 00

A véradási szabály szerint senki nem kaphat olyan vért, amiben számára idegen antigén található, ugyanis azok antitestjei megtalálhatóak az ő vérében (azaz egy A-s ember vérében a B antigén antitestjei jelen vannak). Így az AB-s mindenkitől kaphat, a 0-s viszont csak 0-stól kaphat, de bárkinek adhat. Ha lehetséges, csoportazonos vért adnak a betegeknek.

Az RhD vércsoport rendszer
Az RhD antigént  Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener fedezte fel 1937-ben, és rhesus majmok (Macacus rhesus) vérében mutatták ki először, innen az Rh jelölés. Az ember vérében ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh−). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet Rh−, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét szülő lehet Rh+, ha heterozigóták).

Az Rh− vérben természetes körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a véradásnál nem kell figyelembe venni ezt a vércsoportot. Rh− donorok vérét azonban antitest-vizsgálatnak kell alávetni.
Figyelembe kell venni, hogy ha Rh− ember kap Rh+ vért, akkor az antitestek kialakulhatnak. Ezért olyan Rh− nőnek, aki még teherbe eshet, nem szabad Rh+ vért adni, mert ez egy Rh+ magzat esetében problémát okozhat, ugyanis az antitestek a méhlepényen keresztül a magzat vérébe jutnak, és megtámadják a magzat vörösvértestjeit.

Ugyanez az állapot előállhat akkor is, ha az Rh− anya és az Rh+ magzat vére keveredik. Ebben az esetben anti-D antitestek termelődnek az anyában, melyek vagy a szülés során (amikor az anya és a magzat vére keveredhet), vagy a következő magzat hordásakor okoz betegséget, amit hydrops foetalisnak neveznek.

Az artériás rendszer zavarai:
Artériás rendszer betegségei:
Érszűkület: az artéria keresztmetszete beszűkül vagy akár el is záródhat, ennek következtében a végtag keringése romlik vagy teljesen leáll. Hajlamosító tényező a cukorbetegség.

Tünetei:

• főleg járásra jelentkező végtagfájdalom
• hűvösebb tapintatú végtag
• bőr elvékonyodik
• hámréteg keményebbé válik, szárazabb
• ha sebek, fekélyek alakulnak ki melyek nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak

Kezelése:

- az éppen aktuális státuszától függően artériás értorna, értágító gyógyszerek, műtét (érprotézis, by-pass, végtagcsonkolás)

- Bürger kór ? kézen előforduló artériás érszűkület, vézna csontos kéz, a bőr hűvös, világos színű, fehér marad a köröm

Embólia
Embóliának nevezzük azt az állapotot, amikor egy embolus az érrendszerben a vérkeringés segítségével egyik helyről egy másik helyre sodródik, majd elzárja azt az érszakaszt ahol megakad.
Az embólia abban különbözik a trombustól, hogy a trombus nem vándorol, hanem ott okoz elzáródást, ahol keletkezett. Gyakran úgy keletkezik embólia, hogy egy trombusból leszakad egy rész. Embolizációt nem csak vérrög hanem a keringésbe került zsír vagy levegő is okozhat.

Vénás betegségek:
- Visszér tágulat: a kötőszöveti gyengeség vagy korábbi trombózis miatt, a véna kitágul, a vénás visszaáramlás romlik, mivel a vér az alsóbb szakaszokba visszaáramlik, e miatt az érfal kitágul. Oka: súly felesleg, terhesség, álló foglalkozás, ülő foglalkozás, (inaktív izomzat) Tünetei: esztétikailag csúnya Kezelése: megelőzés, aktív életmóddal, kompresszió, vénás értorna.
- Visszérgyulladás: a visszértágulatokon jön létre, oka: dörzsölés, nyomás, bakteriális fertőzés Tünetei: piros, meleg, duzzadt, feszes, kísérheti láz, hidegrázás Kezelése: hűtés, borogatás, de bőrt nem áztatjuk fel, lázcsillapító, külső kopressziós kezelés fáslival, krémek, pihentetés, szövődménye lehet a trombózis.
- Trombózis: a mélyvénák megbetegedése az érpályában vérrög képződik, a vérrög pangást okozhat a környező szövetekben, ez csökkenti az adott szövet anyagcsere folyamatait, ennek következtében fekély alakulhat ki Okai: keringési zavarok, visszér tágulat, visszér gyulladás, véralvadási zavarok (májban 13 faktor van) Tünetei: lábszár duzzadt, kőkemény feszes, nagyon fájdalmas, feszül a bőr, pirosas  lilás, és hűvös. Kísérheti láz. Kezelés: ágynyugalom, mert embóliát okoz, felpockolás, fásli, vérhígító.

A vérképző rendszer betegségei:
A vashiány miatt az oxigénszállító vörösvértestek száma lecsökken. A vashiány a vérszegénység leggyakoribb okozója. Okai: folyamatos, gyenge vérzés (pl.: vastagbéltumor, gyomorvérzés), nagy mennyiségű menstruációs vérzés, terhesség, vasszegény étrend, vasfelszívódás zavara. A vérszegénység lassan alakul ki, miután a vasraktárak kiürültek. Rizikócsoportok: terhes nők, menstruáló nők, szoptató anyák, csecsemők, gyerekek, serdülők, vasszegény étrendet követő emberek. 

A leukémia a vérképző rendszer rosszindulatú betegségei közé tartozik. Lényege, hogy valamely a vérképzésben részt vevő őssejt károsodása miatt létrejövő kóros vérsejt korlátlanul szaporodni kezd és úgynevezett sejtklónt hoz létre, melynek tagjai a beteg vérsejtek. Ezek a sejtek normális funkcióikat ellátni képtelenek, viszont folyamatos felszaporodásuk gátolja a normális vérsejtek képződését. Fajtái között nagyon sok szempontból lehet különbséget tenni. Alapvetően beszélhetünk a folyamat jellege, lefolyása alapján akut és krónikus leukémiákról. Az akut leukémiák általában néhány hónap alatt felfedezésre kerülnek, mert a beteg sejtek ebben a csoportban gyorsan osztódnak, hamar elárasztják a szervezetet. A krónikus leukémiák nagy többsége lassan, évek alatt alakul ki, az első években nem okoznak komoly tüneteket és gyakorta véletlen vérképellenőrzés kapcsán kerülnek észlelésre. Aszerint, hogy a leukémiás folyamat milyen típusú vérsejtet érint, nagyon sokféle leukémia létezik, alapvetően a fehérvérsejteket érintő forma fordul elő leggyakrabban. Két fő típusa az úgynevezett myeloid és a limfoid leukémia.