Interakció az egészségügyi ellátásban

21. tétel

Halláskárosult beteg/kliens/hozzátartozó érkezik az Ön munkahelyére.
Beszélje meg munkatársaival az alkalmazandó kommunikációs stratégiát!
A tervezés során az alábbi szempontokra térjen ki:

-         kommunikációt akadályozó tényezők

-         kommunikációt elősegítő tényezők

-         a megváltozott képességű beteggel való foglalkozás jellemzői

-         kommunikációs technikák alkalmazása halláskárosult betegnél

A halláskárosulásnak két fő típusa a nagyothallók és a siketek.

A nagyothalló emberek rendelkeznek némi hallásmaradvánnyal, így segédeszköz segítségével teljes mértékben képesek a verbális kommunikációra. A nagyothallók egy része telefonbeszélgetést is le tud bonyolítani – ilyenkor nagyon fontos, hogy a vonal másik végén beszélő személy ne kiabáljon, mert (bár ezt kevesen tudják, de) ebben az esetben gyakori a hangtorzulás és a visszhang, és ez csak megnehezíti az érthetőséget a hallássérült számára.
A legjobb megoldás a személyes, illetve a közvetett verbális kommunikáció során a tagolt, érthető, normális hangerejű (!) beszéd használata, és a visszakérdezés, hogy valóban értette-e, amit mondtunk neki.

A siketek csak nagyon minimálisan, vagy semennyire nem képesek érzékelni a környezetükben zajló auditív ingereket. Az ilyen esetekben az ép hallású személy részéről a maximális türelem, és empátia az elvárt, melyek feltételezhető alapja a magas intelligenciaszint. Ezek megléte hozzásegít a siket emberrel való gördülékenyebb kommunikációhoz.

Siketek csoportosítása:

-     veleszületett siketség: ők sosem hallották a környezetük zajait, hangjait; az ilyen személyek hangkiejtése gyakran hibás, hiszen nem képesek visszahallás után korrigálni a saját kiejtésüket

-         beszédkészség elsajátítása után bekövetkező siketség: náluk a hangképzés jó, hiszen valaha megtanulták életük során a hangképzést; a halláskárosodás bekövetkeztét nagyobb veszteségnek élik meg

A kommunikációt akadályozó tényezők:

¾    időhiány a munka során

¾    kommunikációs zajok

¾    személyes bizalom (hiánya)

¾    státuszbeli különbségek

A kommunikációt segítő tényezők:

v     olyan tábla, melyhez jegyzettömb is tartozik

v     diavetítő

v     telefon

v     számítógép

v     projektor

v     diavetítő stb.

Tulajdonképpen akármilyen, a mindennapokban használt kommunikációs eszköz segítségünkre lehet, melynek használata nem elsősorban a verbális, hanem a nonverbális kommunikáción alapszik.

A megváltozott képességű beteggel való foglalkozás jellemzői:

(Néhány alapelv, szempont, hogy hogyan érdemes kommunikálni munkánk során a halláskárosodott emberekkel):

1. Mielőtt beszélni kezdünk, hívjuk fel magunkra az illető figyelmét. Megszólíthatjuk, illetve finoman megérinthetjük a vállát. Bizonyosodjunk meg arról, hogy figyel ránk.
2. Beszéljünk lassan, tisztán, tagoltan, artikuláltan. Fontos a szavak formálásakor, hogy ne artikuláljuk túl a mondottakat, mert ez eltorzítja a szánkat, és így nehezebb lesz a szájról olvasás.
3. A férfiak, amennyiben tudják, hogy siket emberrel fognak kommunikálni, tegyék jól láthatóvá a szájukat (bajusz és szakáll zavaró lehet!)
4. Tartsunk szemkontaktust a halláskárosodottal, még tolmács jelenlétében is! Ez alátámasztja a közvetlen kommunikáció érzését.
5. Egészítsük ki a kommunikációt a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel! Használjunk pantomimot, gesztusokat az arckifejezések mellé!
6. Ha a halláskárosodott nem értette meg elsőre a mondottakat, próbáljuk más szavakkal megfogalmazni a mondandókat, ne ragaszkodjunk ugyanazokhoz a szavakhoz. Ugyanazon mondat ismételgetése (és esetleg többszörös meg nem értése) frusztrálttá teheti a beteg embert.
7. Ne csak eldöntendő kérdéseket tegyünk fel az illetőnek! Használjunk olyan kérdésfeltevést, melyek több szavas, mondatos válaszokat igényelnek, így meggyőződhetünk arról, hogy pontosan ért célba a halláskárosodott emberhez intézett mondatunk.
8. Ne babráljunk sokat a kommunikációt segítő eszközökkel, csak a legszükségesebb esetekben használjuk azokat. A közvetett kommunikáció nem képes olyan bizalmat kiépíteni, mint a közvetlen forma, így használjunk bátran arckifejezéseket, gesztusokat.
9. Ne legyünk udvariatlanok, és ne vegyük semmibe a siket embert. Amennyiben csöng a telefonunk, kérjünk bocsánatot tőle, és a lehető leggyorsabban intézzük el a váratlan telefonhívást, hogy ne várakoztassuk feleslegesen.
10.  A kommunikáció során végig maradjunk türelmesek, empatikusak, beleképzelve magunkat a beteg ember helyébe.

A kommunikációs technikák alkalmazása halláskárosult betegnél:

a)      Beszéd és arcmimika:

Az arcmimika nagyon sokat segít az érzelmek kifejezésében, ennek használatával könnyebben célba érhet az üzenetünk.

b)      Szájról olvasás

Itt általánosan ismert szavakat kell használni, illetve fontos, hogy ne váltsunk hirtelen témát. Rövid mondatokban beszéljünk.

c)      Jelnyelv

Az amerikai jel nyelvet a 19. században fejlesztették ki a francia nyelvből. A nyelv az ujjak, a kezek, az arc és a testmozgások együttes jelzéseiből áll. Ma már világszerte elérhetőek olyan kurzusok, segédanyagok, képes szótárak, melyek a nyelv elsajátítását segítik. 

d)      Írásos kommunikáció

Sajnos időigényes, de sok esetben a legcélravezetőbb kommunikációs forma.