Munkahelyén a gyakorlatra érkező tanulók kommunikációs felkészítésével bízzák meg.

Készítse fel a tanulókat a kommunikációs alapismeretekből! A felkészítés során érintse az alábbi területeket: kommunikáció folyamata, jellemzői, fajtái, a nyelv és a kommunikáció kapcsolata, a verbális és a nem verbális kommunikáció jellegzetességei

A kommunikáció információk továbbítása és befogadása bizonyos jelrendszerben, közlés vagy közlemény.

A kommunikációs folyamat összetevői:

Feladó: - aki az üzenetet kibocsátja.

Befogadó: aki az információt befogadja.

Üzenet: a kommunikáció fő alkotóeleme, a továbbított információ tárgya.

Visszacsatolás: a befogadó visszajelzése a feladónak.

Csatorna: pl. levegő, papír, elektromágneses hullám.

Kódolás/dekódolás: átalakító folyamat, amely az információt érthető üzenetté alakítja át.

Zaj: lehet külső, fizikai jellegű, de lehet pszichés eredetű is.

Kontextus, beszédhelyzet: pl. felemelt karok egy koncerten.

Verbális jelek:

A nyelv és a nyelvi jelek (írás és beszéd) használatát értjük alatta. Fontos elkülöníteni a nyelv és a beszéd fogalmát: Nyelv a társadalom által létrehozott olyan szabályrendszer, amelyet az egyén a beszéd megalkotásakor használ. A beszéd viszont egy minden egyénre külön jellemző jelenség összefoglaló neve, amely alatt a szóbeliséget és az írást kell érteni.

Közvetett kommunikáció: tömegkommunikáció, rádió, újság, tv)

Közvetlen kommunikáció: inter és multiperszonális kapcsolatok

A non-verbális kommunikáció összetevői:

- vokális jelek: a beszélő hangja, kiejtése: hangerő, hangsúly, beszédtempó, légvételek

- arc: tekintete és a mimika. Előbbi kifejezhet örömöt, meglepetést, félelmet, haragot, szomorúságot, undort, érdeklődést

A tekintet, mind a legtöbb non-verbális jel a kommunikáció során többnyire öntudatlanul reagál az elhangzottakra. Érzéseinket, gondolatainkat arcizmaink mozgása, azaz mimikája is közvetíti

- gesztus: a non-verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere. Ide soroljuk a fej, a kéz, a kar és a láb mozgásait. A gesztusok között már több tudatos is van

A fej gesztusai jól elkülöníthető, értelmezhető jelek: egyetértés, tagadás

A kéz és a kar mozdulatai nagyon sok jelentést hordoznak: kérés, megtagadás, hívás, figyelmeztetés, eskü, kigúnyolás, megtapsolás, áldás stb. Ezen kívül a keresztbe tett kar zárkózottságra utal, a nyitott tenyér őszinteséget, nyíltságot tükröz, a „tornyozás” a magabiztosság jele, a kéztördelés szorongás közvetítője.

Az arccal együtt vizsgálva egyéb kommunikációs üzeneteket is közvetíthet: fejtámasztás – unalom, a száj elé tett kéz – meglepődés, kimondott szó megbánása, áll simogatása – döntést mérlegelő gondolkodás

Testbeszéd: a legtöbb non verbális kommunikáció az emberi testtel van kapcsolatba,kevésbé tartjuk ellenőrzésünk alatt, mint a beszélt nyelvet, mindig a szóbeli közléssel együtt kell értelmezni

Mozgásos kommunikációs csatornák: Meghatározott izomcsoportok működtetésével történő jeltovábbítás.

Kommunikáció a testtartás révén: (végtagmozgások dinamikája, ideges mozgások, helyváltoztatás gyakorisága

Térköz szabályozás: távolság a partnerek között: pl.: intim zóna 15-45 cm, a távolság befolyásolja a látást és a hallást a kommunikáció legfontosabb érzékszerveit ( személyes zóna 46 cm- 1.22 m, társadalmi zóna: 1.22.- 3.60m, nyilvános zóna: 3.60 m felett)

Mimikai kommunikáció:

- szem – szemkontaktus (felénk irányuló érzelmi viszonyulást tükröz)

- tekintet (szimpátia, szeretet)

- elkerülő szemmozgás jelzés lehet arra,hogy nem kíván felvenni kapcsolatot,vagy

kontaktus abbahagyására

Kommunikáció funkciói:

-         tájékoztatás

-         felhívás

-         kapcsolat fenntartás

-         érzelmek kifejezése

-         metafunkció (ha a nyelvről beszélünk)

-         poétikai funkció (a nyelv szépsége)

A kommunikáció típusai:

-         A kommunikáció a felek státusza szerint lehet egyenrangú, vagy egyenlőtlen: ez attól függ, hogy a beszélők viszonya mellé, vagy alá-fölé rendelt. A tranzakció analízis is ezzel foglalkozik.

-         A kommunikáció irányultsága szerint lehet egyirányú és kétirányú: egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgatónak nincs módja a visszajelzésre, ő nem töltheti be a beszélő (adó) szerepét (pl.: tv nézés, könyvolvasás), kétirányú pedig akkor, ha a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél.

-         A résztvevők térbelisége szerint lehet közvetlen és közvetett: Közvetlen, ha térben és időben együtt van a beszélő és a hallgató, közvetett, ha ez nem valósul meg.

 A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.

-         
- A nyelvi elemkészletekből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget.
- Szoros kapcsolat van nyelv és kommunikáció, nyelv és társadalom, nyelv és gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra és egymást kölcsönösen feltételezik.
- A nyelvi vagy verbális kommunikáció jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk. 
- A nyelvi jelrendszer birtoklása a kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten. 
- A nem nyelvi, nem verbális kommunikáció jelei szóban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső és a csend. 
- Írásbeli kommunikációban az elrendezés, a margó, a tagolás, a sorok, a sortávolság, a betűköz, a betűtípus, a színek, a keret és a javítások

A nem nyelvi jelek szerepe:
- tájékoztatják a hallgatót a beszélő érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról
- a hallgató is állandó visszajelzést ad a beszélőnek
- felerősítik szavakkal mondottakat