12. tétel
Intézményében egy új csoportot hoznak létre, melynek hatékony működéséhez elengedhetetlen a tagok összehangolt munkája. Az első megbeszélésen melyet Ön vezet, a csoportkohézió kerül szóba.
A beszélgetés során az alábbi szempontokat érintse:

• társas kapcsolatok,
• csoport, csoportok jellemzői,
• csoportdinamika,
• a csoportokat alakító tényezők

Társas kapcsolatok:
Az ember társas lény, kapcsolatot embertársaival a kommunikáció révén tud tartani. Az emberi lét szempontjából tehát a csoport, a csoportviselkedés egy nagyon jellemző magatartási forma.
Mivel életünket társadalomban éljük, így állandó kapcsolatunk van valamilyen csoporttal, pl. : sorban álláskor, munkahelyen, moziban
Az emberismeret egyik fontos tényezője a társas helyzet, a csoportban elfoglalt hely. Ezt nevezzük szociometriai pozíciónak.
Más a szociometriai pozíciója annak, aki népszerű, s megint más annak, akit többen elutasítanak. Ha valakinek a szociometriai helyzetét a fenti szempontok alapján meghatározzuk, ez igen sokat mondhat az illető személyről. Egy személynek feltárhatjuk a teljes társas kapcsolati rendszerét. A kapott eredményeket egyrészt mennyiségileg értékelhetjük: menyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik a személy. A másik szempont a minőség: milyen a kapcsolatok érzelmi ereje, intenzitása.

A csoport fogalma: egymással társadalmi kapcsolatban lévő emberek struktúrája, ahol társadalmi, egyéni interakció és kommunikáció zajlik.

A csoport funkciója: szerveződés, összekötő az egyén és a társadalom között. Személyiség meghatározó. Jellemző az egyénre, hogy milyen csoport tagja. (ön-meghatározás) normarendszert, tapasztalatrendszert és tevékenységi rendszert közvetít

Csoport jellemzői: A társadalmi célok, normák, szabályok magatartásirányító mechanizmusai a csoportokon keresztül jutnak el az egyénig.
•    viszonylagos tartósság az emberek egymás közötti kapcsolataiban
•    viszonylagos folyamatosság a közösen végzett tevékenységben
•    szervezettség, amely a csoporton belül az emberek alá-fölérendeltség viszonyát, a vezetés és a feladatok megosztását jelenti
•    a csoporttagok elképzelései a csoportról
•    hagyományok és szokások kialakulása, pl. egyenruha

A csoportot egyrészről szociális jellege, másrészről társadalmi tartalma határozza meg. Társadalmi tartalma a cél, amelyre a csoporttagok tevékenysége irányul, pl. versenyen való sikeres szereplés.

A cél meghatározza a csoporttagoknak a cél elérésére irányuló magatartását.

A csoporton belül a tagok együttműködnek, tevékenységük összehangolt. Ezért a csoportot a szervezettség jellemzi.
A csoporton belüli szerkezetet, a tagok elhelyezkedését, az alá-fölérendeltségi viszonyokat nevezzük csoportstruktúrának. A csoportstruktúrán belül minden egyénnek megvan a maga meghatározott helye, s ezzel valamilyen státusa. A csoport tehát kijelöl tagjai számára valamilyen státust, és ennek megfelelő szerepviselkedést vár el tőlük.

A csoport típusai   (alakító tényezők)
→   A csoport két alapvető típusa az elsődleges és a másodlagos csoport.
1)  Elsődleges (primer) csoport:    olyan általában kis létszámú csoport, amelyre az intim „szemtől szembe” kapcsolatok, a tagok közötti közvetlen érintkezés jellemző. Az ilyen kapcsolatok általában tartósak, a tagok között tevékeny együttműködés tapasztalható.
Nagy szerepük van a személyes érzelmeknek, ilyen csoport például a család, a baráti kör.
Minél jobban növekszik a csoport tagjainak létszáma, annál nagyobb fokú centralizálódás és differenciálódás figyelhető meg.
2)  Másodlagos (szekunder) csoport:    olyan, általában nagy létszámú csoport, amelyben a tagok között szervezeti kapcsolat van. A személyek között nincs közvetlen kontaktus, s nem jellemzőek a személyes érzelmek sem. Ilyen például az iskola.

→  A csoport szerveződése, belső szerkezete alapján megkülönböztetünk intézményes és spontán csoportot.
1) Intézményes (formális) csoport: „hivatalosan” rögzített, formailag meghatározott szerkezettel rendelkezik.
A csoporton belüli szerepek meghatározottak, nem alkalomszerűen jönnek létre. Például ilyen egy labdarúgó csapat, mert működésük társadalmilag szabályozott.
2) Spontán (informális) csoport: nem hivatalosan létrehozott, nem szabályozott szerkezetű csoport. Az intézményes kereteken belül,, spontán módon kisebb társulások jönnek létre a tagok közötti közvetlen, személyes kapcsolatokon alapulva. Így például az osztályon belüli kisebb baráti körök.

Csoportdinamika
Minden csoportban megindul egy másfajta, vízszintes tagolódás is az alá-fölérendeltségi viszony mellet, amely a társas alakzatban elfoglalt hely és az egyéni tulajdonságok különbségét élezi ki. Ez a differenciálódás a szerepképződés.

A csoportban elfoglalt helynek megfelelő, a csoport által elvárt viselkedés a csoportszerep. Amikor a csoport meghatározott szerepeket kialakít, elvárásokat rögzít, ezzel a közösség rendjét alakítja ki.

Minél árnyaltabbak, pontosan körülhatároltak a szerepek, annál inkább fejlett a csoport, s többnyire annál jobban érzik benne magukat az egyes személyek.

Szerepek a csoportban:

A konstruktív szerepet vállalók jellemzői:
-    Kezdeményező: változtat, újításokat vezet be, variációkat alkalmaz
-    Vélemény-nyilvánító: megtöri a csendet, beleszól, vitatkozik, véleménye mellett kitart
-    Kérdező: információra éhes, mindennel kapcsolatosan felvilágosítást igényel
-    Informátor: a kérdező párja, aki kielégíti az igényeket
-    Szabályalkotó: fontos szerepe van, a szabályok, normák lényegesek, és azt ki kell mondani
-    Általánosító: összefoglaló, tisztázó, bizonyos kérdésekre kitérő a csoport előtt
-    Engedelmeskedő: passzív, de fontos szerep, nem feltétlenül hasznos, ha túl sok van belőle egy csoporton belül

Destruktív szerepeket betöltök a tevékenység hátráltatói:
-    Akadékoskodó: a véleménynyilvánító
-    szerepének eltorzítója
-    Vetélkedő: elégedetlen a csoportban elfoglalt helyével kapcsolatban
-    Mindentudó: általánosító szerepének túltengése
-    Hírharang: nemcsak informál, hanem dezinformál (rémhírterjesztő)

A norma jelentése, szabály, elvárás, amelyet a társadalom fogalmaz meg az egyén felé, a társadalmi együttélés követése érdekében.
-    ha az egyén egy normához igazodik csoporthelyzetben, később ellenőrzi véleményét, igyekszik a norma szerint vélekedni
-    amikor az egyének külön-külön, egyéni helyzetben foglalnak állást, és csak utóbb kerülnek egy csoportba, fokozatosan fogják megváltoztatni véleményüket, és törekednek arra, hogy közös csoportnormát alkossanak

Vezetés a csoport életében
-    A feladatorientált vezető elsősorban a munkára figyel, megtesz mindent a munka sikere érdekében, de a csoportban zajló folyamatra, az emberek közötti kapcsolatokra nem, így gyakran előfordulhat az ellenségeskedés, a meg nem értettség.
-    A folyamatorientált vezető számára fontos, hogy az emberek közötti kapcsolat kielégítő legyen a csoporton belül, követi az eseményeket, a hozzá tartozó egyénekre koncentrálva végzi vezetői feladatait. Az a szerencsés, ha a vezető a helyzettől, feladattól függően meg tudja választani a helyes vezetői stílust.
-    Az előző vezetői stílusokon kívül beszélhetünk még tranzakcionális és átszervező vezetésről is. A tranzakcionális vezetés azon alapul, hogy a hatékony vezetésben két vagy több irányú kapcsolatról van szó, az információ szabad áramlása és a pozitív visszajelzések jellemzik.
-    Az átszervező vezető a szervezet változtatásáért dolgozik olyan módon, hogy befolyásával igyekszik megszerettetni és elfogadtatni a változtatáshoz szükséges új módszereket és az azzal való kapcsolatokat.
Minden csoport állandóan változásban, mozgásban van.
A csoporton belüli történéseket, változásokat nevezzük a csoport dinamikájának (mozgásának).
Megmutatkozik a csoportdinamika a szerepek egyre nagyobb fokú differenciáltságában, a csoporton belüli vízszintes irányú tagolódásban. Állandó „mozgás” tapasztalható rokonszenvi-ellenszenvi kapcsolatokban, és változik, formálódik a közvélemény, az érték- és normarendszer alakulásával. Ezek a változások lehetnek pozitív, előremutató, a csoportkohéziót erősítő – de lehet hátravivő, bomlasztó is („klikkesedés”).
→ a csoportdinamika lényegét adják: A csoportdinamika a csoportokban zajló folyamatok összessége: Olyan erők, amelyeket minden pszichológiailag leírható változások hívnak elő, pl.: csoportképzés, szerepfejlődés, vezetés, hatalom, befolyásolás.
→ egyik csoportban pl. gyors a viharzás: a szerepek szétosztása és ezért előbb tudnak együttműködni
Miért nem esik szét a csoport a változások alatt?
→ a dinamika ugyanis változik a csoportfeladatok alatt
→ a közös cél, a csoport szabályok, értékek és normák és szerepek ( ezek fontosak a tagoknak) = csoport kohéziós = összetartó erők nem engedik a csoportot széthullani.
Valamennyien nagyszámú csoporthoz tartozunk. Ezek a csoportok lehetnek kicsik vagy nagyok, tartósak vagy alkalmiak, tagjaik közvetlenül érintkezhetnek egymással vagy sem. Az emberi csoportokat nagyjából két osztályba sorolhatjuk:
-    kis intim csoportok, amelyeket gyakori interakció és személyes kötődés jellemez (közösség, „elsődleges csoport”), és
-    nagyobb formális csoportok, amelyekben a csoportközi kapcsolatokat formálisabb és személytelenebb szabályok vagy szerződések szabályozzák (társaság, „másodlagos csoport”).

A csoportban zajló interakciók mérése. Az elsődleges csoportban zajló interakciók egyik legfontosabb jellemzője végtelen bonyolultságuk. Emiatt már régóta érdekli a szociálpszichológusokat az a kérdés, hogyan lehetne egy csoport interakcióit mérhetővé tenni. Ennek legegyszerűbb formája, ha mérjük az időt, amit az egyes csoporttagok beszéddel töltenek. Ez alapján a legtöbbet beszélő domináns pozíciójára következtethetünk, azonban nem árul el semmit az illető népszerűségéről, hiszen a vizsgálatok úgy találták, hogy a legnépszerűbb a csoport második legtöbbet beszélője. A beszéd mennyiségén túl azonban az elhangzottak tartalma is érdekelhet minket.
Bales egy interakciós folyamatelemzésnek nevezett eljárást dolgozott ki, az interakciók mérésére. Feltételezte, hogy egy csoport sikere két tényezőtől függ: milyen jól képes megoldani az előtte álló feladatokat (feladatfunkció), és mennyire képes a tagokban a csoport iránti elégedettség fenntartására (integratív vagy társas-emocionális funkció). 4 kategóriában 12 szempontot dolgozott ki.
Kategória    Szempont

Pozitív társas-érzelmi viselkedés   
1. szolidaritást fejez ki
2. feszültségcsökkenést fejez ki
3. egyetértést fejez ki

Feladatra irányuló viselkedés - válaszkísérletek    4. javaslatot tesz
5. véleményt nyilvánít
6. útmutatással szolgál

Feladatra irányuló viselkedés –kérdések   
7. útmutatást kér
8. véleményt kér
9. javaslatot kér

Negatív társas-érzelmi viselkedés    10. véleménykülönbséget fejez ki
11. feszültséget fejez ki
12. ellenséges érzelmeket fejez ki

A csoportfejlődés szakaszai
Az a folyamat, amelyben idegenekkel megismerkedünk és egy csoportot alakítunk ki, meglehetősen igénybe veszi interakciós képességeinket. Tuckman nyomán többen is a csoportfejlődés 4 szakaszát különítik el:
(1) Az alakulás egymás és a csoport előtt álló feladat megismerése.
(2) A viharzás kritikus szakasz, amelyben az egyéni különbségek és a konfliktusok felszínre kerülnek, és a státuszért és szerepekért folytatott harc megkezdődik.
(3) A normázás az a szakasz, amelyben közös csoportnormák, attitűdök és szerep meghatározások kialakítása és elfogadása révén ezek a konfliktusok megoldódnak.
(4) Végül a működés szakasza azt jelenti, hogy kialakul a személyes kapcsolatok és a feladatmegosztás szilárd mintája, ami lehetővé teszi a normális működés elkezdését. Ez a modell jól mutatja, hogy a negatív viselkedések is hozzájárulhatnak a csoport fejlődéséhez. A csoport megkülönböztető jegye az, hogy normákat alakít ki. A csoport jövőbeni sikere szempontjából lényeges, hogy specializált szerepek jöjjenek létre és viszonylag állandó csoportstruktúra alakuljon ki.
A csoport struktúrája. Ha egy csoport létrejött, a későbbiekben a napi interakciók jó része már pusztán a csoportstruktúra alapján is jól bejósolható. A csoportstruktúra feltárására alkalmas módszer lehet a szociometria (Moreno). A szimpátián alapuló informális csoportstruktúrán kívül, a formalizáltabb csoportok struktúráját más tényezők is meghatározhatják, pl. jártasság, kompetencia, szakértelem. Az ilyen esetekben a csoport struktúráját nyíltan is meghatározhatják.
Kommunikációs csatornák. Az állandó csoportstruktúra kialakulása során a csoportban kommunikációs csatornák létesülnek. Az információ minden csoportban egyenetlenül oszlik meg, nem mindenki tud mindenről. A kommunikáció egyrészt a szimpátiaválasztások mentén folyik, másrészt hatalmi alapul is szolgál.
Csoportkohézió és vonatkoztatási csoportok. A csoportkohéziót nagyjából azzal határozhatjuk meg, hogy mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, és mennyire pozitív érzelem fűzi őket egymáshoz és a csoporthoz.
A csoportot fenntartó erők (norma, szerep, struktúra) összessége adja a csoportkohéziót.
A személyközi kohézió a csoporttagok jó kapcsolatából adódik.
A feladat-alapú kohézió esetében a csoportcél fontossága eredményezi az összetartást. Egy csoport akkor hatékony, ha mindkét fajta kohézió magas.
A csoportkohézió egyik jellemzője, hogy a tagok kedvelik egymást, nagy az érzelmi elfogultság és elfogadás.
Probléma esetén nem keresik a bűnösöket, hanem a problémát konstruktív hozzáállással próbálják megoldani, és együtt keresik a megoldási módokat.
„Mi tudat” érzése alakul ki.
Furcsa módon azokkal a csoportokkal szemben érzünk különleges tiszteletet és elkötelezettséget, amelyekért áldozatokat hoztunk, és amelyekbe nehéz volt bekerülni. Aronson és Mills azt találták, hogy azok, akiknek nehéz próbatételen kellett átesniük, sokkal jobban szerették a csoportot, mint azok, akiket minden gond nélkül elfogadtak. Ez a jelenség működhet a szigorú kiképzésen áteső elitalakulatok tagjainál is.
A kohézió a csoporton belüli interakciót is befolyásolja. Az összetartóbb csoportok kevésbé tűrik a deviánsviselkedést, és nagyobb nyomást fejtenek ki a konformitás irányában. A kohézió és a konformitás az érem két oldala: cserébe azért, hogy csoportunktól kielégülést és pozitív identitást nyerjünk, el kell nyomni egyéni vágyainkat és alkalmazkodni kell a csoportnormákhoz. Az összetartó csoportokban viselt tagságnak gyakorlati következményei is vannak. Minél erősebben azonosul valaki a csoporttal, annál erősebben hatnak rá a csoportfolyamatok. A csoportdinamikát először Lewin alkalmazta az attitűdök befolyásolására a II. világháború során.
Csoportos döntés és „csoportgondolkodás”. Az erős csoportkohézió azonban nem mindig előnyös. Ha egy csoportnak az a feladata, hogy ellentmondásos információk alapján hozzon döntést, akkor komoly előny lehet, ha a versengő álláspontokat szabadon képviselhetik. A kohézív csoportok ezt általában nem tűrik. Janis „csoportgondolkodásnak” nevezte azt a jelenséget, amikor erősen összetartó csoportok általában egy erős és dinamikus vezető hatása alatt, elszigetelik magukat a környező világtól, és a felmerülő probléma egyetlen aspektusát veszik csak figyelembe. Mit tehetünk ellene?
    Nyílt gondolkodás (többféle álláspont mérlegelése)
    Demokratikus csoportvezetés
    Ördög ügyvédje (valaki magára vállalja az ellentétes vélemény képviseletét)
    Külső szakértők bevonása

Csoportfertőzés és megfosztás az egyéniségtől. A csoporttagság másik gyakran megfigyelt hatása, hogy az egyének hajlamossá válnak arra, hogy kevesebb személyes felelősséget érezzenek tetteikért, mint akkor, ha egyedül cselekszenek
Csoportközi konfliktus és kooperáció. Csoporttagságunk csak annyiban járulhat hozzá pozitív önértékelésünkhöz és identitásunkhoz, amennyiben saját csoportunkat más hasonló csoportoktól különbözőnek és jobbnak látjuk. Ezért hajlunk saját csoportunkat túlértékelni, más csoportokat pedig leértékelni.
Polarizációs hatások a csoportban. Társadalmunk gyakran használja a csoportokat a döntéshozatal eszközeiként. Ennek oka nem csak az, hogy a csoportok jobban megvalósítják a képviseletet, hanem az a nézet is, miszerint a csoport kevésbé valószínű, hogy szélsőséges vagy méltánytalan döntéseket hoznak.
A csoportok hajlamosak az őket alkotó tagok ítéleteinél kockázatosabb döntést hozni. Az úgynevezett „kockázateltolódás” jelensége lép fel. Hogyan magyarázhatjuk a jelenséget?
1.    A csoportban megoszlik a felelősség → az emberek kockázatvállalóbbak
2.    Lehet, hogy a kockáztatásra leginkább hajlamos személyek kerülnek vezető szerepbe a csoportban. A csoport az ő szélsőségesebb álláspontjukat foglalja el.
3.    A kockázatvállalás a mi kultúránkban pozitív tulajdonságnak számít, így a csoportos helyzetben az emberek megpróbálják egymást túllicitálni kockázatvállalásban.
4.    A csoportvita eredményeképpen megnő az egyének személyes érintettsége egy adott kérdésben. Ennek eredményeképp megnő a bizalmuk álláspontjuk helyességét illetően és erősödik azonosulásuk az adott nézettel.
A probléma a formális csoportok esetében nem ennyire komoly. Ahhoz, hogy a csoporteltolódás létrejöjjön, a csoporttagok között teljesen szabad, informális vitára van szükség, ami lehetővé teszi a tagok erőteljes személyes bevonódását.