11. tétel
Ismerősei körében, egy 28 éves fiatal nőben felmerül az öngyilkosság gondolata. A baráti körben beszélgetnek az esetről. Barátai kíváncsiak az Ön véleményére. Tájékoztassa barátait a felmerülő pszichológiai és etikai kérdésekről!
A tájékoztatás során az alábbi szempontokra térjen ki:
-    a személyiségfejlődés állomásai, törvényszerűségei,
-    a fejlődési szakaszok,
-    értelmi, érzelmi, testi fejlődés,
-    az öngyilkosság pszichológiai és etikai kérdései

Személyiség: Az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedésmintái, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák és a környezetével való interakciót befolyásolják.
Jellemzők:

• a személyiség egy szerveződés, rendszer, egymással kölcsönhatásban álló elemek együttese.
• Akkor is jelen van, ha éppen nem aktív.
• egy személyiség egy aktív folyamat, Állandóan fejlődik, alakul, elválaszthatatlanul kötődik a fizikai testhez.
• a személyiség alkalmazkodik környezetéhez.

A személyiségfejlődés törvényei
1.  Transzfer törvény: ez a törvény az ésszerű szelektálódásra hívja fel a figyelmet, arra hogy a pedagógiai tevékenységekben a fontosat tanítsuk meg, de gondolkodva, alkotóan. Ennek a törvénynek vannak tartalmi és módszertani vonatkozása, mit, mennyit, milyen összefüggésben adjuk, hogy érdeklődést keltsen a tanuláshoz.

2.  Aktivitás törvénye: a pedagógiai elvet alapozza meg. A gyermek állandóan tettre kész, tevékeny, aktív. A nevelő dolga, hogy ennek az aktivitásnak pozitív tartalmat adjon, megfelelő irányt adjon.

3.   A rész- egész viszonyának törvénye: ez a törvény a pozitív pedagógia elvének pszichológiai megalapozása. Azaz a sikeres, az eredményesen fejleszthető tevékenység felől közelítsünk a személyiségfejlesztéshez.

4.   A direkt és indirekt kölcsönhatásának törvénye: ez a törvény a módszerek megválasztására hívja fel a figyelmet. Nem mindig a direkt, közvetlen hatás vezet célhoz. Előfordul, hogy egy indirekt hatás eredményesebb, pl. a sportban ügyetlen tanulót nem a sportolásra kényszerítéssel fejleszthetünk, hanem közvetve, kedvet ébresztve a sport iránt.

5.   Teljesség, vagy totalitás törvénye: a pedagógiai tevékenységben a személyi kapcsolatok fontosságát alapozza meg. Azaz egymással kölcsönhatásban lévő személyek közötti kapcsolatok jellegének, tartalmának, intenzitásának személyiségalakító szerepét, ill. ezek tudomásulvételének fontosságát.

A  személyiségfejlődés szakaszai, állomásai
Freud szerint a fejlődés középpontjában a libidófejlődés (pszichoszexuális fejlődés) áll, a születéstől a felnőtté válásig 5 szakaszt különít el:
1.   Orális szakasz:    0-1 év, erogén zóna a száj, legfőbb öröm az evés, nyelés, rágás, köpés. Valódi erogén zónává akkor válik, ha függetlenedik a táplálék felvételétől, a megismerés szerve a száj, a szájba vétel öröme = birtoklás.
2.   Anális szakasz: 1-3 év, erogén zóna a végbélnyílás, a belek működése intenzív belső inger, visszatartás- elengedés dinamikája. A test feletti kontroll kialakulása (szobatisztaság)
3.   Fallikus szakasz: 3-6 év, erogén zóna a nemi szerv, nemi szervek iránti érdeklődés, ödipusz komplexus = ellenkező nemű szülő iránti vonzalom, azonos neművel való rivalizálás, az agresszív fantáziákat bűntudat kíséri, szereti, a halálát kívánja (ambivalencia).
4.   Látencia szakasz: 6-serdülőkor, időleges ösztönnyugvás, érdeklődés a szülőktől a kortársakra, közösségek felé fordul, fontossá válik a teljesítmény, ismeretszerzés.
5.   Genitális szakasz:   serdülőkortól kezdődik, elsődleges örömforrás a kölcsönös genitális örömszerzés, a gyereknek önállósodnia kell, az ismét fellángoló ödipusz konfliktust azzal oldja meg, hogy megfelelő szexuális partnert választ.

A fejlődést meghatározó tényezők:
1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.
2. Környezet: éghajlat, társadalmi-, gazdasági berendezkedése az országnak, személyes-, szociális: rokonság, ismeretség, barátságok
3. Nevelés: Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását ill. annak módját biztosítja.

Értelmi-érzelmi-testi fejlődés

1.  Prenatális fejlődés = méhen belüli, születés előtti fejlődés
Két szakasza:
-    embrionális szakasz (1-3 hónap)
-    fötális szakasz  (3. hónaptól a születésig)

2.  Újszülöttkor: a születéstől a 2. hónapig tart. A test 1/4 része a fej. Az izomzat fejletlen.
A legfejlettebb a központi idegrendszernek a nyúltvelő és a gerincvelő része. Az újszülött csupán néhány feltétlen reflexszel születik (szopás, nyelés, légzés). A tapintási ingerekre érzékeny.

3.  Csecsemőkor: meghatározó szerepe van a látásnak. Érzékszervi fejlődése gyorsabb, mint a mozgás fejlődése. Az agykéreg még eléggé fejletlen.
Érzelmek fejlődése: családtagokat, rokonokat felismeri, mások felé nem érdeklődő. 9-12 hónapos korában ellenséges magatartást mutat társaival szemben. 6 hónaposan képes megérteni a beszédet, 9. hónapos korától elmaradnak az ingerösszetevők. Megjelenik a szó gondolati síkon.

4.  Kisgyermekkor: a szocializáció folyamata felerősödik (társadalomba való beilleszkedés).
Testi fejlődés: fokozatos önállóság, a fej 1/5 része a testnek, jellemző a kisgyermeki pocak, testmagasság kb.  1 m.
Mozgás fejlődése: 1 év körül járnak. Fejlett a gesztikulációja, a mimikája.
Én-tudat kialakulása: a csecsemőknél az én és a külvilág 2 fonalon halad, a személyiség felfedezése egy másik embernek a közvetítésével történik.

5. Kisiskoláskor (6-10 éves korig)
–    Nagy mozgásszükséglet, sikerélmény utáni törekvés
        o    Első alakváltozás:  test magassága, súlya alakul
        o    Érzékelés:  elemző látás, nagyság, forma, szín
–    Rajzokban megjelenik a 3 dimenziós ábrázolási mód
        o    Emlékezet: a tantervi anyag elsajátítása már akarati erőfeszítést igényel, szándékos emlékezés
–    Képzelet: változatos, szokatlan, újszerű reakciók. 3. és 4 osztályban már alkotó fantázia
        o    Gondolkodás: fogalmi világ, tárgyak lényeges jegyeinek felismerése, analízis és szintézis
        o    Beszéd: tervszerű, világos, tömör
        o    Figyelem: iskolai munka a szándékos figyelem kialakulását teszi szükségessé, kisiskolások koncentrációja rövid idejű
        o    Érzelmek: öröm, vidámság, intenzíven éli át, erkölcsi ítéleteiben kategórikus, esztétikai érzelmek: még fejletlenek
        o    Akarati fejlődé: tudatos akarat kialakulása, akadályok leküzdése, céltudatosság
6. Pubertás 12-13 éves kor
        o    Testi változások: második alakváltozás
        o    Tevékenység: tanulás
        o    Testi mozgáskészségek gyakorlása: kerékpározás, úszás, labdajátékok
        o    Gondozó tevékenység: háziállatok, növények
        o    Gyűjtő tevékenység: bélyegek, képeslapok
        o    Befogadó szellemi tevékenység: olvasás, film-, tévénézés
        o    Produktív szellemi tevékenység: formázás, rajzolás, naplóírás
–    Szexuális érdeklődés és motiváció
–    Társas kapcsolatok
        o    Szülőkhöz: önállósági törekvés, érzelmi leválás, szülői és nevelői tekintély csökkenése, egyenrangúság kiharcolása, második    
              dackorszak
        o    Kortársakhoz való viszony: csoportképződés és a csoportalakítás kora, versengés, rivalizálás
–    Észlelés: a megismerés részfunkciói nem önállóan, egymástól függetlenül fejlődnek, hanem szoros kölcsönhatásban egymással és a
       személyiség egész fejlődésével. Prepubertásban erősödik a valóság mélyebb megismerésére irányuló motiváció
        o    Emlékezet: értelmi irányítás alá kerül, kialakul az értelmes tárgyalás, időbeliség, a történelmiség megértése.
        o    Értelem: logikai szelekció
        o    Beszéd: belső strukturálódás, stílustudat, tárgyi-gondolati kifejezés
        o    Gondolkodás: konkrét gondolkodásról a formális, logikai gondolkodásra való átállás. El tudnak jutni a konkréttól az absztrakthoz és viszont.
–    Érzelmi-indulati és erkölcsi-akarati fejlődés: fokozódó labilitás, sajátos nyugtalanság, szorongások, - büszkeség, szégyenérzet, szemérem

7. Serdülő- és ifjúkor
–    A szülőkhöz és általában a felnőttekhez való korábbi, gyermekes, függő viszony átalakítása az egyenrangúság alapján. Reális önértékelés és az önnevelés képességének kifejlesztése. Felnőttes nemi szerep elsajátítása, pozitív kapcsolatok kiépítése a másik nemmel: párválasztási érettség. Önálló világnézet és életterv kialakítása

8. Felnőttkor
–    A felnőtté válással a személyiség fejlődése nem szűnik meg, csupán a fejlődés bizonyos sajátosságai módosulnak.
–    Korai és középső felnőttkor: 20-45 éves korig
–    munkahelyi és közéleti beilleszkedés
–    magánéleti beilleszkedés
–    A felnőtt személyiség jellemzői: Társadalmi kapcsolatrendszere stabilizálódott. Nagyfokú önállóság
–    Érzelmi reagálások: megerősödnek a megismerő működést támogató intellektuális érzelmek: kíváncsiság, hit és kétely, meggyőződés
–    Önismeret: kialakuló önállósodás
o    Döntések száma, gyakorisága: siker-, kudarc orientáltság
o    Illetékesség (kompetencia) iránti szükséglet megerősödése
–    Értelmi megismerő működés: megnő a szándékos figyelem
–    Szociális (társas) jellemzők: családi szocializáló környezetből való kiválás, új családi rendszerbe való beilleszkedés
–    A tanulás csendje, megosztott figyelem
o    Figyelemváltás
o    Valódi egyidejűség

9. Késői felnőttkor: 45-60 éves kor
    - klimaktérium, vagyis a szervezet hormonális áthangolódása
    - pszichofizikai teljesítőképesség változása, átstrukturálódása
    - gyermekek önállósulása
    - nyugdíjazás

A magányosság a Maslow által megállapított szükségleti hierarchiára vonatkoztatva. Érzések a hierarchikus magányossághoz és elszigeteltséghez való viszonyukban. Biológiai épség: depressio, elhagyatottság. Veszély és biztonságérzet: félelem a létezéstől, félelem a nemléttől, gyanakvás. Lemondás. Valahova tartozás: alsóbbrendűség érzése, elutasítás, elidegenedés. Önbecsülés: önutálat, bűnösség érzése, harag. Önmegvalósítás: közöny, apátia

Az öngyilkosság pszichológiai kérdései
A biológiai megközelítés abból indul ki, hogy a családfakutatások alapján lényegesen több az öngyilkosságot megkísérlők száma azokban a családokban, ahol valaki már önkezével vetett véget az életének. A biokémiai kutatások azt mutatták ki, hogy szervezetükben alacsonyabb a szerotonin nevű idegi átvivő anyag szintje - éppúgy, mint a depressziósok esetében. Az alacsony szerotonin szint az agyban pedig hirtelen, impulzív cselekedetekre - akár önsértő vagy másokra veszélyes - hajlamosít.

Noha bármely életkor magában hordozhatja a halálvágyat, vannak periódusok, amelyekre különösen oda kell figyelnie az érintett környezetének és a társadalomnak. Vannak életkorok, amikor az öngyilkosságok számát csak a baleseteké múlja felül a halálozási statisztikákban. Az egyik ilyen a gyermekkor. Noha a szülők többségét teljesen váratlanul éri a tragédia, az öngyilkossággal foglalkozó pszichológusok szerint számos előjele lehet a kísérletnek. Ezek közül gyakori az otthonról történő szökés, a dühkitörések, illetve a magányos visszahúzódás, a frusztráció tűrésének képtelensége, a túlérzékenység illetve a személyiségváltozás. Óvatosnak kell lennünk azonban ezek megítélésében, hiszen majd mindegyik jellemző lehet egy gyermek (és főleg egy kiskamasz) életének bizonyos szakaszában.

A serdülő-és fiatal felnőttkor szintén egy veszélyeztetett időszak az öngyilkosság szempontjából. A gyerekek körüli világ normái változnak, új elvárások elé néznek, megváltoznak azok a csoportok, akik véleményére a leginkább adnak. A család szerepét a kortárs csoportok és az ideálok veszik át, akik modellszerepet nyújtanak. Ez különösen veszélyes abban az esetben, ha a "modellek" közül valaki öngyilkosságot követ el: megfigyelték, hogy egy iskolában, egy osztályban öngyilkossági hullám indulhat el egy társuk erőszakos halála után. Hasonló a helyzet abban az esetben, ha egy ismert személy vet önkezével véget az életének. Itt szintén vannak figyelmeztető jelek: a fáradtság, az iskolai teljesítmény romlása, az alkohol és a drogok előtérbe kerülése mind figyelemfelhívó lehet.

A serdülőkor után csökken az öngyilkosságot elkövetők száma, de az időskor elértével ismét megugrik. Ennek oka egyrészt a betegségek megszaporodása lehet, amelyek egy részével igen nehéz együtt élni. Egy további probléma az idős emberek elszigetelődése, magányossága. Az időskori depresszió magas aránya a nyugati társadalmakban szintén az öngyilkossági kísérletek felé mutat. Érdekes, hogy a kisebbségek körében - feltehetően az öregek iránti nagy tisztelet miatt - ez a jelenség nem tapasztalható.

Az öngyilkosság fogalma:
Az öngyilkosságot sokszor önkezű halálnak szokták nevezni, de ez nyilvánvalóan hibás, hiszen nem kell önkezűség az öngyilkossághoz.
Öngyilkosnak tekinthető-e az, aki halálos betegségben szenved, és visszautasít egy olyan orvosi kezelést, amely nélkül meghal, de amellyel néhány hétre még megnyújthatná életét?
Öngyilkosságnak tekinthetők-e például az önfeláldozás típusú öngyilkosságok? pl. harci pilóta, akinek gépe egy sűrűn lakott terület felett elromlik , két választása van
-    azonnal katapultál, ő megmenekül, de a gép házakra zuhan, embereket öl meg
-    nem katapultál, gépe lakatlan területre zuhan, de neki már nem lesz ideje katapultálni
Összefoglalva: öngyilkosság az a tett, amelynek során valaki saját magát közvetlen módon és szándékosan megöli.

Öngyilkosság módjai:
-    aktív öngyilkosság: amikor valaki tesz valamit, ami a halálát okozza
-    passzív öngyilkosság: valaki nem tesz meg valamit, ami megmentené az életét, azzal a kifejezett szándékkal, hogy ezzel saját halálát előidézze. Passzív öngyilkosság, ha valaki visszautasít egy életmentő műtétet

Az öngyilkosság erkölcsi megítélésével kapcsolatos két nagy tradíció
1.    az öngyilkosság vallásos felfogása: életünk felett nem mi rendelkezünk, azt egyfajta ajándéknak vagy adománynak kell felfognunk, és az öngyilkosság így az isteni jogok bitorlása.
2.    az öngyilkosság emberközpontú felfogása: Humanista felfogás szerint az ember a maga érdekei legfőbb bírája, és ő egyedül felelős saját életéért. Ezért döntési joga van, teljes autonómiával rendelkezik annak eldöntésében, hogy folytassa-e életét, vagy a halált válassza-e inkább.

Az öngyilkossággal kapcsolatos évek és ellenérvek
Érvek az öngyilkosság mellett

• bármilyen súlyosak is valakinek a szenvedései, nem szabad öngyilkosságot elkövetni mindaddig, amíg bármilyen csekély reménye is van arra, hogy szenvedései megszüntethetők.    Vannak olyan kilátástalan élethelyzetek, amikor ésszerű remény már nincsen.
• az ember ne legyen sorsa passzív elszenvedője, hanem inkább annak aktív alakítója. Próbálja megőrizni méltóságát és a saját sorsa fölötti irányítást és legyen ereje befejezni életét akkor, ha az már semmiféle értelemmel nem bír.
• Mindenkinek joga van két rossz közül a kisebbiket választani. Ha valakinek az élete annyira gyötrelmes, hogy az rosszabb számára a halálnál, akkor joga van a halált választani.
• Még ha el is fogadjuk, hogy az életet az Isten adta, és az egyfajta ajándék, az ajándékkal a megajándékozott a továbbiakban maga rendelkezik, azt tesz vele, amit akar.

Érvek az öngyilkosság ellen

• az öngyilkosság gyávaság, megfutamodás az élet nehézségei elől
• még a legnyomorultabb, szenvedéssel teli élet is értékes, és magának a szenvedésnek is van túlvilági, morális és spirituális értéke.
• az önszeretet elve is azt diktálja, hogy ne károsítsuk magunkat
• két rossz közül lehet ugyan a kisebbiket választani, de morálisan rossz dolgot soha nem szabad választani.
• nem a mi feladatunk dönteni életünk hossza felől, ez az Isten előjoga
• Önvédelem esetén az élethez való jogunkat védjük, ez azonban nem áll fenn öngyilkosság esetén

Kezelés a kétségbeesetteknek
A kezelési lehetőségek alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyik esetben a már öngyilkosságot megkísérelt betegeket vonják be a terápiába, a másik esetben az öngyilkosság megelőzésére szolgál a beavatkozás.
Az, a sikertelen próbálkozást tett, általában több orvossal találkozik, míg eljut a pszichiáterhez. Feltehetően előtte kezelni kell a sérüléseit illetve a károsodásokat, amelyek bekövetkeztek a kísérlet során. Ha ezeket a panaszokat megszüntették, a beteg fizikailag gyógyult, akkor kerül sor az elmegyógyászati kezelésre, de már ez idő alatt is jelentős lehet a lemorzsolódás, nem beszélve arról, hogy hány beteg utasítja vissza illetve hagyja abba a terápiát idő előtt.
A kezelések célja elsődlegesen a beteg életben tartása. Ez a gyógyszerek és a beszélgetés, azaz a pszichoterápia kombinációjával a legeredményesebb. A gyógyszerek segítenek a hangulat stabilizálásban, ám fontos megjegyezni, hogy ezeket nem rutinszerűen, hanem igen érzékenyen kell beállítani. Az egyik legveszélyesebb periódus ugyanis egy beteg életében a kevert mániás-depressziós epizód, amelynek kizárólag antidepresszánsokkal történő gyógyítása fokozhatja az öngyilkosság lehetőségét. A pszichoterápia alkalmával a páciensnek elsősorban olyan konfliktusmegoldási technikákat tanítanak meg, amelyek segítségével hatékonyabban kezelik a stresszes szituációkat és a mindennapi problémákat.
Az öngyilkosság megelőzésére jó példa az ún. krízis-intervenciós állomások működése. A szolgálat általában telefonon működik, de az internetes segítségkérést is egyre gyakrabban veszik igénybe. A tanácsadó általában nem pszichológus vagy pszichiáter, de az adott szakterületen mindenképp kellő képzésben részesült. Léteznek olyan központok is, amelyeket előzetes bejelentés nélkül lehet felkeresni, és számos esetben már maga a krízisintervenció is elég a helyzet rendezéséhez.